Krokodil – vad Mexico gyerekekkel

Aki krokodilra vágyik, utazzon Mexikóba!

Mielőtt elutazunk, mindig tájékozódok, olvasgatok az adott országról, területről. Ha bárki is egy kicsit jobban utánaolvas Mexikónak, biztos hogy akaratlanul is belebotlik a krokodil témába. A Yucatán-félszigeten nyüzsögnek a krokodilok. Simán összefuthatunk velük az utcán, vagy szándékosan felkereshetjük őket, és akár úszhatunk is velük, vagy bébi krokodilt tarthatunk az ölünkben valamelyik állatkertben. Ez utóbbit nem terveztük, pár évvel korábban volt szerencsénk megtapasztalni az élményt a malagai Krokodil Parkban. Viszont annál inkább felcsigázott minket a krokodillal való találkozás természetes körülmények között.

Általánosságban a Mexikóban előforduló krokodilokról

Púpos krokodil, vagy más néven Mexikói krokodil

Ez a fajta krokodil maximum 3 méteresre nő meg, halakkal, hüllőkkel és madarakkal táplálkozik. Ritkán támad emberre, a halálos kimenetelű találkozások még ritkábbak. A púpos krokodil territoriális állat, tehát, ha veszélyeztetve érzi a területét, támadhat. Ezen kívűl a költési időszakban a kicsinyeit védelmező állat jelenthet még nagyobb veszélyt az emberre.

Hegyesorrú krokodil, vagy más néven amerikai krokodil

Ez a fajta krokodil már kevésbé “barátságos”, mint az előző. Akár 6 méteres hosszúságot elérve, a világ legnagyobb krokodiljai közé tartozik. Főként halakat eszik ugyan, de többször támadt már emberre éppúgy Mexikóban, mint a környező országokban. A szárazföldön 16 km/órás, a vízben 32 km/órás sebességet képes elérni, tehát egy embernek nem sok esélye marad vele szemben. A félelmetes ragadozó többnyire napnyugta után 1-2 órával veti rá magát áldozatára.

3 különböző krokodil, 3 mesés helyszínen

1-es számú krokodil, Cozumel, Playa Chen Río

Cozumel szigetén, a Playa Chen Río nevezetű gyönyörű fehérhomokos tengerpartról andalogtunk 3 gyerekünkkel az autóhoz, az erősen tűző déli napon. Apa az autóút mellett elterülő mangrove mocsárban észrevette, amint egy hatalmas krokodil éppen felénk úszik. Hirtelen kitört a káosz a családban! Mind az öten egyszerre kezdtünk kiabálni, kinek éppen mi jutott eszébe az adott helyzetben. A bátrabbak különböző ötletekkel álltak elő, hogy hogyan kellene megközelíteni a krokodilt, míg a kevésbé bátrak rémüldöztek, de volt közöttünk olyan is, aki a döbbenet hatására csak ugyanazt ismételgette… Az utat a mocsártól mindössze egy szalagkorlát választotta el, mi pedig szépen, ahogy tanultuk, beálltunk mögé, mint az állatkertben. A pár perces ijedelem elmúltával a tőlünk csupán néhány méterre vicsorgó krokodilt hirtelen mindenki közelebbről akarta látni. Így szépen, egyesével, apa – fogadott testőr – kíséretében mindenki megközelíthette. Aztán gyorsan vissza a biztonságot nyújtó, mindenféle krokodiltámadástól megóvó szalagkorlát mögé. Olyan nagy felhajtást rendeztünk, hogy az úton haladó emberek rendre odagyűltek, fényképeztek. Apa, a vakmerő fotós, pedig egészen közel merészkedett hozzá.

Természetesen, ahogy lenni szokott, tovább hajtott minket a kíváncsiság. Miután itt kikrokodiloztuk magunkat, elindultunk a mocsár mellett vezető erdei ösvényen. Hamar vissza is fordultunk, mert rögtön az elején krokodilnyomra bukkantunk. Láttuk a homokban a nyomát, ahogy keresztülvágott az úton.

Egy laikus számára nehéz feladat megkülönböztetni a kisebb termetű, sötétebb mexikói krokodilt, egy amerikai példánytól. Tippem van arról, hogy ez melyik lehetett, de inkább nem tippelgetek…

Eljutás: San Miguel de Cozumelből autóval mentünk. A Cozumel közepén haladó főúton átszeltük a szigetet, eljutottunk a keleti partra. Ott déli irányba haladtunk nem túl sokat, mikor elértük a Playa Chen Río tengerpartot. Nagyjából fél óra alatt megtehető a kb. 20 km-es táv. A parkoló melletti mocsárban ijesztgetett minket a krokodil.

2-es számú krokodil, Tulum, Sian Ka’an Bioszféra-rezervátum

A Sian Ka’an Bioszféra-rezervátumban, Mexikó legnagyobb tengeri természetvédelmi területén kirándultunk. Autóval mentünk, kb. 10 km/h-val tudtunk haladni az út minőségének köszönhetően. Egy idő után annyira unatkoztam ebben a tempóban az egyébként fantasztikus szépségű úton, hogy előkaptam a csomagtartóból apa futócipőjét, a gyerek lábáról kölcsönvettem a zoknit, és futva mentem tovább. A lagúnákon és mangrove mocsarakon keresztülvezető utat a világ egyik leglátványosabb tengerparti autóútjaként tartják számon. Gyönyörködtem a tájban, izzadtam a déli hőségben, és bizalmatlanul figyeltem a mellettem lévő mocsarakat, amik állítólag hemzsegnek a krokodiloktól.

Egy hosszú hídhoz értünk, aminek mindkét oldaláról hiányzott a korlát. Megálltunk körülnézni. Balra a türkizkék Karib-tenger hullámzik, jobbra a brakkvizű (félsós) lagúna tekereg. A gyerekek a kocsiból végre kiszabadulva, futkározni kezdtek a korlátmentes hídon. Az 5 éves lányunk hirtelen megtorpant, láttuk, hogy éppen egy krokodillal néz farkasszemet. Mind odagyűltünk a híd szélére. Egy rossz mozdulat, és egyenesen a krokodil szájába zuhanunk. Ebbe még belegondolni is félelmetes, úgyhogy inkább nem gondoltunk. Helyette sűrű krokodilszelfizésbe kezdtünk. Mikor hazafele tartottunk, helyiek horgásztak a hídról, a potyaleső pedig várta, hogy dobálják neki a halakat.

Eljutás: A Sian Ka’an Bioszféra-rezervátum nagyméretű, nagyobb, mint egész Cozumel. Több bejárata van, mi Tulumból a Zona Arqueológica – Punta Allen felőli bejáraton léptünk be a rezervátumba. A belépő 5 dollár/fő, gyerekeknek ingyenes a belépés. Az út nagyon rossz minőségű, ajánlatos a terepjáró, vagy akár fizetett túrákon is részt vehetünk. Nekünk egy átlagos személyautó is megtette, bár így, a rezervátum bejáratától kb. 20 km-re található hídhoz nagyjából másfél óra alatt jutottunk el.

3-as számú krokodil, Tulum, Casa Cenote

Tulum környékén számos cenote (ejtsd: szenote) közül lehet választani, kis túlzással minden sarkon van egy. A cenoték a Yucatán-félszigetre jellemző különleges természeti kincsek. Víznyelők, amiket az esővíz, a földalatti folyók táplálnak, tengervíz szivárog a belsejükbe. Ezek a kristálytiszta vízű természetes medencék a maják szent helyei voltak, az ivóvizet biztosították számukra.

Egy tulumi étterem tulajdonosa ajánlott nekünk néhányat ezekből a csodákból. Az egyikbe, a Casa Cenoteba, állítólag pár évvel ezelőtt beköltözött egy kisebb krokodil. Még soha senkit nem bántott. Mutatott egy képet, amint egy barátja a krokodil társaságában feszít a víz alatt. Ennek nem tudtunk ellenállni! Már láttunk krokodilt a magasból, találkoztunk eggyel szemtől szemben, miért ne fürödhetnénk egy harmadikkal?…

Szóval felkerestük a világ egyik legnagyobb földalatti barlangrendszeréhez tartozó cenotét. A korábban manátuszok lakta medence egy rejtett alagúton keresztül közvetlen kapcsolatban áll a tengerrel. Snorkelezni, kajakozni és még búvárkodni is lehet benne.

Ha snorkelezni szeretnénk, választhatunk: befizetünk egy vezetett snorkel túrára – fejenként 500 peso (kb. 8500 Ft/ fő – gyerekeknek ugyanennyi)

VAGY egyedül is mehetünk saját felszereléssel – fejenként 150 peso (kb. 2500 Ft/ fő – gyerekeknek ugyanennyi)

Állításuk szerint a vezetett túra erősen ajánlott, hiszen a cenote nagyon hosszú, a krokodil a túlsó végén él, odáig az út fárasztó. A program másfél órás, útközben pihenő nincs. Az 5 éves gyereknek biztosítanak mentőmellényt, és egy kötéllel húzza a túravezető. Elmondták, hogy a krokodil hozzászokott az emberek társaságához, gyerekekre sem veszélyes. Halakkal, hüllőkkel, madarakkal táplálkozik.

Sikerült elijeszteniük. A két nagyobb gyereknek ez az út nem jelenthet gondot, profi úszók, de az 5 éves lányunk miatt egyedül nem mertünk belevágni. A több, mint 40 ezer Ft-os vezetett túrát pedig kicsit túlzásnak éreztük, úgyhogy eljöttünk.

De nem adtuk fel. Bevásároltunk a programhoz, majd kb. 10 nap elteltével, karácsonykor megjelentünk a túlélőfelszereléssel: úszódeszka, karúszó, és a lányunk egyik ruhájából szerzett öv, ami vontatókötélként fog funkcionálni. Újra végighallgattuk az előadást arról, hogy miért kellene mindenképpen igénybe vennünk a vezetett túrát. Mi viszont megvettük a fejenkénti 150 pesos belépőt. Összesen 50 dollárt fizettünk, plusz 5 dollárba kerül, ha használni szeretnénk a saját víz alatti kameránkat.

Felkészültünk tehát a hosszú és fárasztó úszásra: ettünk, ittunk, majd beugrottunk a festői szépségű cenote hűvös vízébe. A helyenként 8 m mély égkék színű medence aljáig hatolnak a napsugarak. Kristálytiszta vízében a mangrove gyökerek víz alatti kusza fonalai közt egészen apró halak kergetőznek. Időnként óriási halak gyűltek oda mellénk kíváncsiskodni. Teljes nyugalomban csodáltuk a víz alatti birodalmat, tudván, hogy még messze van tőlünk a cenote legtávolabbi csücskében portyázó vadállat.

Nagyjából 15 perce úszhattunk, mikor kinéztünk a partra, és megpillantottuk az édesdeden szundikáló krokodilt. Tőlünk csupán karnyújtásnyira ott heverészett a vérszomjas ragadozó! A kaland hevében gyorsan odaúsztunk hozzá. Most végre közvetlen közelről láthattuk a 66 fogú szörnyeteget! Felébreszteni, pláne provokálni egyáltalán nem állt szándékunkban, de a kíváncsiságtól fűtötten ott cikáztunk körülötte. Megnéztük elölről, megnéztük hátulról, elkészítettünk egy újabb krokodilszelfi sorozatot. Ezután jobbnak láttuk hagyni őt tovább álmodni kövér iguánákról, zsíros halakról, és odébbálltunk.

Rájöttünk, hogy akkorra már elértük a cenote végét. A teljes hossza nem több, mint 250 m, de a bejáratnál ezt nem hangsúlyozzák. Arra törekednek, hogy mindenki igénybe vegye az általuk kínált túrák egyikét. A túlélőkészletünk így szükségtelennek bizonyult. Az 5 éves lányunkról lecsatoltuk a vontatókötelet, levettük a karúszót, ő pedig boldogan vált meg az életmentő úszódeszkától is. Végre szabadon úszkálhatott, snorkelezhetett kedvére!

A 8 éves lányunk apával még egyszer megtette ezt a távot, hogy telefonnal is készítsenek néhány szelfit. A nyíltvízi hosszútávúszásnak feltüntetett túrát sikeresen teljesítettük, és sértetlenül megúsztuk a félelmetes fenevaddal való találkozást.

Eljutás: A Casa Cenote Tulumtól mindössze 11 km-re északra található, autóval 15 perc alatt elérhető. Belépő: 150 peso/ fő – gyerekeknek ugyanennyi.