Színes Cozumel – ízig-vérig Mexikó

Mit kerestünk Cozumelen?

Nos, a válasz egyszerű: az unokatestvérem második otthona Cozumel. Ismeri, mint a tenyerét. Megkaptuk tőle a kellő információkat, így volt merszünk ott kezdeni a mexikói vakációnkat. Három gyermekünkkel (11 éves fiúnkkal, 8 és 5 éves lányainkkal) vágtunk neki az útnak.

Cancunban a repülőnk délután 5 óra körül landolt. Felszálltunk a Playa del Carmenbe tartó buszjáratra, este 9-kor már a kikötőben voltunk. Elértük az éppen akkor induló, utolsó előtti kompjáratot Cozumelre. Az út a hullámzó tengeren kb. fél órán át tartott. Mikor megérkeztünk, kedvesen ébresztették az üléseken elterült családot. A kikötőtől körülbelül 10 perces sétára foglaltunk szállást az Airbnb-n. Este 10-kor már a kókuszpálma tetején csüngtek a gyerekek, és szorgalmasan hajigálták le nekünk a kókuszdiókat, hogy oltsuk a szomjunkat a fárasztó út után.

Cozumelről

Cozumel egy kicsi trópusi sziget a Karib-tengeren. A világ második legnagyobb korallzátony-rendszere, a mezoamerikai korallzátonyrendszer veszi körül. Hihetetlen gazdag víz alatti élővilággal rendelkezik. Az egzotikus vízi vadvilág a világ minden tájáról vonzza a búvárokat. A zátonyok felfedezésére a szélcsendes nyugati, délnyugati part alkalmas, míg a sziget keleti felén nagyobbak a hullámok, így szörfözésre kiváló. 

Sűrű trópusi erdő borítja. A szigeten több természetvédelmi területet is található.

“Az ott töltött időtök során biztosan nem fogtok unatkozni.” – hangzott el az unokatestvérem szájából. Számtalan program közül választhatunk. Kirándulhatunk a nemzeti parkokban, maja romokat fedezhetünk fel, tehetünk tequila gyárlátogatást, vagy csokoládétúrát. Úszhatunk delfinekkel, befizethetünk kalandparkba, fürödhetünk hűvös cenoteban… A búvárkodás, vagy a sznorkelezés pedig kihagyhatatlan program. A sziget hangulatos városában shoppingolhatunk, belekóstolhatunk a világhírű mexikói konyhába színvonalas éttermekben, vagy utcai árusoknál. A sziget kicsi, de a választék nagy!

1. napunk Cozumelen

Másnap valószínűleg a fiam és én voltunk az elsők, akik felébredtünk az egész szigeten. Kiültünk a medence mellé, és vártunk pár órát, míg felkel a nap. Minden Cozumelen töltött napunk így kezdődött. Imádtuk ezeket a csendes, langyos hajnalokat hármasban, a teraszunkon lakó, endemikusnak számító cozumeli smaragdkolibrivel.

Egy pálmára épített fészket, és velünk együtt várta a napfelkeltét. Két pici tojását annyira óvta, hogy soha nem hagyta el a fészkét. Mehettünk akármilyen közel is. Csak figyelt minket apró szemeivel. De amint a nap felkelt, útnak indult. Oda-vissza járkált, bemutatva messze földön híres tehetségét. Szárnycsapásai elérhetik a másodpercenkénti 80-at is! Mivel ott voltunk, nem mindig volt bátorsága visszarepülni a fészkébe. Ilyenkor csak megállt a fejünk fölött, és megvárta, hogy arrébb üljünk. Végtelen kíváncsiságunk ellenére igyekeztünk nem zavarni őt.

A család többi tagja kivárta, míg felkel a nap. Sorra léptek ki az ajtón, és egymás után megjegyezték: olyan, mintha egy állatkertben lennénk! A szigeten élő csókák ugyanis minden nap hatalmas patáliát csaptak.

A sziget felfedezésére az unokatestvéremnek záporoztak az ötletei a távoli Norvégiából.

Feltöltöttük hát magunkat egy-egy kókuszdiónyi energiával, pár gyors bomba a medencébe, majd nyakunkba vettük Cozumel egyetlen városát.

Alkarnyi mérető burritókkal indítottuk a városnézést. Ettünk-ittunk, majd elvegyültünk az autentikus utcácskák forgatagában. Megnéztük a romantikus főterét, beszédbe elegyedtünk a közvetlen helyiekkel, beszereztünk a piacon pár roppanós gyümölcsöt, elsétáltunk a karácsonyi hangulatban úszó, óceánjárókkal teletömött kikötőbe, bevásároltunk egy nagy szupermarketban, délután pedig lementünk egy szabadstrandra.

A part, itt a városnál, nem különösebben szép. Kókuszpálmák árnyékában uzsonnáztak a munkások, az üresen tátongó bárból kedves pincér hozott tortilla chipset a gyerekeknek, hogy etethessék az éhes csókákat. Néhány fiatal dobolt a fűben, kellemes ritmusát időnként elnyomták a mellettünk lévő reptérre igyekvő, óriási robajjal elhúzó utasszállítók. A gyerekek táborhelyet építettek a parton lévő mini pálmaerdőben.

Mikor kijátszották magukat a parton, felvettük a sznorkel felszerelést és nekivágtunk a sziklás tengernek. A víz alatt jóval élénkebb volt az élet, mint a parton. A korallok között színes halak cikáztak, tüskés rája uzsonnázgatott nyugodtan. A gyerekek hirtelen megörültek egy vízben talált gumi fürdőjátéknak. Mikor játszani kezdtek volna vele, kiderült róla, hogy egy védekező pozícióra váltott, labdává fújódott gömbhal volt… 

2. napunk Cozumelen

Másnap reggel a szállás előtt várt minket egy bérautó, amit előző este az unokatestvérem intézett. Két napra 60 dollár készpénzben, kaució és biztosítás nélkül.

A sziget körülbelül 20 km széles, 40 km hosszú. Belsejében széles autóút szeli ketté a gyönyörű trópusi erdőt. Körülbelül 20 perc alatt megérkeztünk a keleti partra. A ragyogó napsütésben megcsillant a Karib-tenger vize. Hívogató autóút vonul végig a part mentén. Déli irányba indultunk. Az út egyik oldalán a tenger ragyog, a másikon lévő mocsaras vidéket költő madarak látogatják az év bizonyos szakában.

A Playa Chen Río tengerparton álltunk meg fürödni. Hosszan elnyúló, finom korallhomokos partján pár kókuszpálma ad némi árnyékot. Az azúrkék tenger vize meleg és kristálytiszta. A sportos hullámok pedig igazán szórakoztató parttá teszik. Nem esett nehezünkre néhány órát szinte teljesen egyedül eltölteni ott…

Később, az autóhoz sétálva, egy hatalmas krokodilba botlottunk. Ennek részleteiről egy másik blogomban írtam. Ide kattintva elérhető.

Továbbra is dél felé haladtunk az autóúton. Többször megálltunk nézelődni. Hol egy teknős szaladt át az úton, hol egy Nagy kócsag meresztette papírvékony nyakát az út szélén. Néha csak a képeslapra illő kilátást csodáltuk meg, de olyan is volt, hogy egy csábító bárnak nem tudtunk ellenállni. Időnként ugyanis hangulatos mexikói bárok tűntek fel a tengerparton a semmiből, odacsábítva a szomjas utazót friss gyümölcsökből készített csodás koktéljaikkal. Margaritát kortyolgatni homokos lábbal, vidám mariachi zenekar kíséretében egyedi és utánozhatatlan érzés! A hamisítatlan Mexikó! 

A szigetet délről megkerülve északnak tartottunk. A főútról egy hívogató útra lekanyarodva mosómedvék állták el az utunkat. Egészen egy privát strandklub bejáratáig kísértük őket. Ha már itt jártunk, betértünk. Stílusosan, mosómedvék társaságában ehettük tele magunkat finom mexikói ételekkel. A kis koldusok valószínűleg aznap már a sokadik ebédjüket fogyasztották…

A hely neve: Playa Palancar. Itt, és a környékén nyüzsögnek a Cozumel-szigeti mosómedvék és a Cozumel-szigeti ormányosmedvék, a fehérorrú koatinak egy alfaja. Mindkét állat endemikus faj, csak Cozumel szigetén fordul elő.

Cozumel-szigeti ormányosmedve

A kihalás szélén álló Cozumel-szigeti ormányosmedve alig különbözik a kontinentális társától. Annál kisebb méretű, szőre rövidebb és puhább.

Cozumel-szigeti mosómedve

A törpe mosómedve nagyon hasonlít a yucatáni mosómedvékre, de a hosszan tartó elszigetelődés következményeként fogaik, fejméretük, testméretük kisebb, mint rokonaiké. Cozumel-sziget nagyjából 122 ezer évvel ezelőtt vált le a kontinensről, a faj onnantól önállóan fejlődött tovább. A törpe mosómedve súlyosan veszélyeztetett kategóriába tartozik. Egy 2008-as tanulmány adatai szerint, mindössze 250-300 egyed maradt belőlük. A szigetre behurcolt, háziállatként tartott macskák és kutyák betegségei nagy veszélyt jelentenek a faj fennmaradására.

Visszafele, az étterembe vezető erdei út szélén, több tíz főből álló ormányosmedve csapat guberált egy kisebb szemétlerakati helyen. Odamentünk hozzájuk, előbb félénken viselkedtek, majd kíváncsian várták, hogy milyen étellel készültünk. Volt az autóban banán, néhányat kibontottunk a kedvükért, így szépen odagyűltek hozzánk. A csapathoz mosómedvék is társultak. 10 perc elteltével egy kisebb állatkertben éreztük magunkat. A medvék mellett iguánák, pávák és keselyűk vettek minket körül. Szívesen időztünk velük, mint általában minden állattal. Azzal is tisztában voltunk, hogy pont ilyen medvék csak itt léteznek az egész világon, ez a tény pedig igazán különlegessé tette az élményt.

A főúton hazafele tartva sorra találkoztunk a Guadalupei Szűz Mária ünnepén résztvevő vonulókkal, futókkal, zenekarokkal. Idősek, fiatalok, nők, férfiak vidáman integettek, üdvözöltek minket, fokozva a bennünk kialakult érzést a mexikói vidámságról.

Este pedig elvegyültünk az élettel teli nyüzsgő városban.

3.napunk Cozumelen

Másnap a sziget túlpartjára átautóztunk, de ezúttal északnak vettük az irányt. Gyalog indultunk el. A több órán át tartó túránk során bámulatos tengerpartokon, buja trópusi erdőben, krokodil nyomoktól sejtelmes mocsarakon vágtunk át…

Ezután pedig megismételtük az előző napi varázslatos programjainkat.

4.napunk Cozumelen

Elérkeztünk az utolsó napunkhoz. A gyerekek nagyon szerettek volna elhajózni a híres El Cielo partra, és sznorkelezni a számtalan tengericsillag közt. Szóltam az unokatestvérnek, aki a szokásos gyorsaságával 5 perc alatt lerendezte a távolból a programot. A szálláson gyorsan összepakoltunk. Én, a csakis spanyolul értő karbantartóval lebeszéltem a csomagmegőrzést, sűrű mexikói mosolyok közepette. A jóérzéstől büszkén mentem újságolni, hogy minden el van rendezve, mikor a fiam utánam szólt: Anya! Én azt hittem, hogy te folyékonyan beszélsz spanyolul…

El cielo

Megvettük a jegyeket, felnőtteknek 650 peso, gyerekeknek 450 peso, az 5 évesnek ingyenes. Elindultunk 11 órakor a kikötőből a 4 órás hajótúrára. Egy túravezető, egy kapitány egy fotós és 5 másik fiatal turista társaságában. Az út egy óra volt az első állomásig.

1. állomás Palancar zátony, Columbia zátony

A zátony az Arrecifes de Cozumel Nemzeti Parkhoz tartozik. A nemzeti park a sziget déli részét öleli körül. Rendkívül változatos az életközössége. Ennek és kristálytiszta, meleg vízének köszönhetően a világ egyik legjobb merülési pontja.

Eddig nagyjából 1000 tengeri fajt azonosítottak a zátony körül, de ez csupán töredéke az itt élő fajoknak. A zátonyokat kőkorallok és szarukorallok alkotják, szivacsoknak, puhatestűeknek, tüskésbőrűeknek, férgeknek, rákféléknek, halaknak, tengeri teknősöknek adnak otthont. A park a sekély, melegvízi zátonyokat is magában foglalja, de a 100 méteres mélységben elterülő részekre is kiterjed.

Fejest ugrottunk hát a nemzeti parkba. Különféle karibi halakkal, teknőssel találkoztunk. Egy méltóságteljes sasrája úszott el előttünk, majd egy nagy létszámú barrakuda raj ijesztette meg a turistacsapatot. Egy órán át tempóztunk a hatalmas akváriumban.

2. állomás El Cielo

Cielo jelentése: égbolt. A Föld ezen a pontján az égbolt leereszkedett a tengerre. Kék színeik közt elmosódik a határ. Homokpad emelkedik a tengerfelszín közelébe. Tengericsillagok fekszenek rajta elszórva. A kékség, a fehér homok és a csillagok! Méltán viseli az “El Cielo” nevet.

A két nagyobb gyerekünk leúszott egy csillaghoz, hogy közelebbről megnézzék. Mi elővettük a vízalatti kamerát, hogy megörökítsük a pillanatot. Ekkor a semmiből ott termett a velünk együtt utazó fotós, és beugrott a csillag elé. Így végülis őt sikerült megörökítenünk. Mindenképpen ő akarta elkészíteni az emlékezetes fotót.

Ezalatt az 5 éves lányunk elérkezett arra a pontra, amikor megelégelte, hogy a sós víz időnként a maszkja alá folyik. Belém kapaszkodott és idegesen rángatni kezdte a maszkot. Én sűrűn tempóztam, hogy a ficánkoló gyerekkel fent tudjunk maradni, miközben a felszerelését is szerettem volna megigazítani.

A fotós végzett a két nagyobb gyerekkel, akik apával továbbálltak távolabbi csillagok felderítésére. A fényképész most engem szemelt ki. Kérte, hogy ússzak le pózolni a körülbelül 3 méter mélyen lévő csillaghoz. Jeleztem neki, már félig kifulladva, hogy most nem alkalmas. Mire ő bíztatni kezdett. Az addigra már türelmét vesztett lányomat próbálta egyre hangosabb buzdításokkal túlkiabálni. Menni fog! Meglátom! Csak higgyek benne! Békatalppal a lábán lazán lubickolt, majd kényelmesen hátradőlt a vízben, úgy folytatta a lelkesítést.

Mindeközben a csoporttól is lemaradtunk. A túravezető messziről kiabálta, hogy: Familia! Familia! A távolból a hajón tanított jelekkel kezdett kommunikálni velem. Próbáltam válaszolni a kérdéseire. Hogy a válaszaim a kapálózás közepette mit jelenthettek, azt nem tudom, de mindenesetre őt megnyugtatta, mert tovább folytatta a túravezetést.

A fényképész néhány perc múlva megunta a jelenetünket, és elúszott. A család többi tagja megérkezett, a helyzet pedig rövid időn belül rendeződött.

El Cielito

Egy újabb homokpad, de ezúttal a víz derékig ér. A parttól nem messze kikötött a hajónk. A kristálytiszta vízben nincs szükség búvárszemüvegre. Még úszni sem kell. Sőt! Még sétálni sem. Elég csak kiszállni a hajóból, és megvárni, hogy a hatalmas ráják körülvegyenek, a gömbhalak odaússzanak hozzánk. Mindezt pedig megtehetjük egy pohár margaritával és chilis, sós fűszerbe mártogatott, mézédes ananásszal a kezünkben is.

Ha mégis úgy döntünk, hogy az egy helyben álldogálás helyett sétálunk a meleg vízben, akkor könnyen megbotolhatunk a tengert még meseszerűbbé varázsoló vívócsigák házaiban. A rózsaszín falú házban lakó, vad harcosok itt hagyták otthonaikat. Az emberek rájuk is szemet vetettek. Őket sem kerülte el a túlhalászás ízletes húsuknak, és dísztárgyként, ékszerekként elterjedésüknek köszönhetően. A vívócsigákban található lazac színű, vagy flamingó rózsaszín gyöngy a legritkább és legdrágább gyöngy a világon. Minden 10-15 ezredik csigában található egyetlen gyöngy.

Búcsú a szigettől

Mámoros fél óra után elindultunk vissza a kikötőbe.

A szigeten még utoljára jóllaktunk. A kompon pedig elképzeltem, milyen nehéz lehet az én unokatestvéremnek minden évben egyszer itt hagyni ezt csodálatos szigetet!