Marrakechi aroma, avagy ízek, illatok, látványok és dallamok… Élet az Atlaszban a földrengés után

Marrakechben este szállt le a repülőnk, reptéri transzferrel jutottunk el a szálláshelyre. Az út nem volt vészes, csak kétszer koccantunk. Először egy autóval, akkor sikítottam, másodjára egy motorral, akkor már csak meglepődtem. De szerencsére nem húztuk azzal az időt, hogy megálljunk, mert már így is sokat kellett várni a reptéren a sofőrre, mert mindenki a barátja, ezért lépten-nyomon leállt ölelkezni, pacsizni. 

A szállásunk az óváros szívében, a medinában, egy tradicionális riád volt. Az autentikus riádoknak azonfelül, hogy egyedi élményt nyújtanak, külön kulturális értékük van. Az ott eltöltött éjszakák jelentősen hozzájárultak a marokkói utazásunk eredetiségéhez.

A riád szó kertet jelent, de a kifejezést tipikusan olyan négyzet alaprajzú marokkói házakra használják, amelyeknek a közepén egy belső terasz, udvar található szökőkúttal, esetleg medencével.

A riad egy zárt építmény, amit nagy falakkal izolálnak a külvilágtól. Nincsenek ablakai az utcára, így védik a melegtől, a portól, a zajtól a belső teret. Az udvar feletti tér teljesen nyitott, onnan áramlik be a fény a házba. A többi rész, a folyosók, a szobák sejtelmes fényben úsznak. Kis mozaikos lámpával világítják meg őket. A nyitott tér tetszőlegesen, évszaknak megfelelően árnyékolható, vagy a hideg ellen áttetsző ponyvával takarható. A ház központi része a szökőkút köré szerveződik, nappalit, társalgót, étkezőt rendeznek be az alsó szinten. Az emeleti részen a hálószobák kapnak helyet, míg a tetőn hagyományosan teraszt alakítanak ki. Egy riád akár öt emeletes is lehet, de Marrakech óvárosában ezt korlátozzák, itt kétszintesek.

A kulturális örökség megőrzése érdekében egyre több riádot renoválnak, modernizálnak. A nyugatiak felvásárolják, és második otthonukká teszik. A riádhoz személyzet is tartozik, akik kérésünkre hagyományos marokkói reggelit is készítenek, ami külön kulináris élmény.

A medina utcáin nem létezik az idilli, romantikus séta. Olyan sem létezik, hogy elkalandoznak a gondolataink. Az utcán való séta folyamatos figyelmet kíván, főleg gyerekkel.

Az autók, motorosok és a gyalogosok egy utat használnak. Nincsenek komoly közlekedési szabályok, minden jármű ott megy, ahol éppen elfér. Van, hogy a szűk utcán torlódás alakul ki, ilyenkor autós, motoros, gyalogos egyaránt megreked, gyalogosként állunk a dugóban.

Mindenki gyorsan hajt, sietnek, dudálnak, ha ütköznek, nem állnak le vitatkozni, hanem mennek tovább. Többször volt, hogy majdnem átmentek a lábunkon.

Zebra csak a főúton van. Hamar meg kellett tanulnunk, hogy ha szeretnénk átjutni egy forgalmas kereszteződésen, olyan nincs, hogy kivárjuk, míg nem jön senki, mert mindig jön. És olyan sincs, hogy megállnak, míg átmegyünk. Egyszerűen el kell indulni, és bízni a szerencsében. Amikor elindulunk, akkor sem állnak meg, hanem az utolsó pillanatban kikerülnek. Ez félelmetes látvány, úgyhogy nem kell odanézni. A nap végére egészen belejöttünk.

Majorelle kert

A Majorelle kert gyalog körülbelül 20 perc az óvárostól. A jegyeket előre, interneten kell megvásárolni, és adott időpontra szólnak. 

Rövid története:

A francia bútortervező fia, a híres francia festő, Jacques Majorelle Marokkóba utazott 1917-ben, hogy betegségéből felgyógyuljon. A Casablancában eltöltött rövid idő után elutazott Marrakechbe, aminek vibráló színei azonnal rabul ejtették, így ott maradt. A várost használta kiinduló pontnak az utazásaihoz egyéb észak-afrikai országokba, Olaszországba és Spanyolországba. Az utazásai ihlették. Utazott és festett. Utazott és alkotott.

1919-ben megházasodott, 1923-ban pedig vásárolt egy telket egy marrakechi pálmaligetben. 1931-ben épített rá egy marokkói stílusú házat, 1937-ben pedig a kék egy egyedi árnyalatára festette. A kék ezen árnyalatának azóta saját neve van: majorelle kék. Ez a szín jelenik meg a kertben is, amin közel 40 éven át dolgozott.

Megszállott botanikusként a kertben pazar gyűjteményt halmozott fel,

nagyszerű festőként pedig festményszerű képet alkotva rendezte el őket. Jacques Majorelle 1947-ben megnyitotta a kertet a nagyközönség előtt. 

De mi lett a sorsa a művészi kertnek a festő halála után?

A történet ugyanazon a síkon folytatódik. A legendás divattervező Yves Saint Laurent 1966-ban először látogatott Marrakechbe. Ez megváltoztatta az életét.

Az erős napsütés, az élénk színek, a bonyolult minták, mind kitörölhetetlen nyomot hagytak a fejében. Marrakech tanította meg színezni. “Marrakech előtt minden csak fekete volt. ”Így nyilatkozott a városról a művész.

Az akkorra elhanyagolt birtokot és a hozzá tartozó villát a divattervező 1980-ban megvásárolta élettársával, Pierre Bergével. A kertet helyreállították, korszerűsítették. A Jacques Majorelle villát átnevezték Villa Oasis-nak.

Yves Saint Laurent a végtelenségig tudta meríteni az ötleteket a kertből. Kivételes színei gyakran álmában is megjelentek.

A divattervező 2008-ban elhunyt, a hamvait a kertben szóratta szét.

Pierre Bergé később egy alapítványt hozott létre a működtetésére.

Ma a villa berber múzeumként működik, és egy 2017-ben megnyitott YSL múzeum is látogatható. A több, mint 400 pálmát és 1800 kaktuszt bemutató kert Marrakech fő turisztikai látványossága.

Le Jardin Secret

A Le Jardin Secret Marrakech óvárosában található. Ide nem kell előre foglalni, a helyszínen vettük a jegyeket.

 A több, mint 400 éves múlttal rendelkező kert két részre tagolódik. A bejáratnál a világ minden tájáról származó egzotikus növénygyűjteménnyel találkozunk.

A másik kertrész egy hagyományos iszlám kert, ami teljesen elzárt. Amikor a bejáratához érünk, a kert képzeletbeli kapui valósággal kitárulnak, akárcsak a Paradicsomban, amit nagyszerűen sikerült érzékeltetni mindenféle modern technológiai eszköz használata nélkül.

Az iszlám kertek közepén egy medence vagy szökőkút helyezkedik el. Ez nem véletlen, hiszen a száraz éghajlatú népek mindig is nagy tisztelettel bántak a vízzel, az ókori kultúráktól kezdve a víz jelenléte egyenlő volt az élettel.

A központi szökőkútnál egy pavilon áll, ez a kert egyetlen kitüntetett helye.

A növényeket szimmetrikusan ültetik. Az árnyékolás, az illatkeltés és a díszítés mellett étkezési célokra is használják. A pavilon környékére inkább dísznövényeket ültetnek, míg hátrébb kapnak helyet a haszonnövények. A háttérbe pedig az árnyékot adó fákat, például platánfát, vagy datolyapálmát telepítenek. Jellemző növényei még a füge, a gránátalma és az olajfa. Illatkeltésre például rózsát, vagy levendulát használnak.

A sok örökzöld növény az örök tavaszt jelképezi, azt a benyomást kelti, hogy a Paradicsomban az élet örök időkig tart. A színes virágok pedig a gazdagság jelképei.

A perzsa kertek klasszikus kialakítását alkalmazták az iszlám kertekre is, amiket hagyományosan falak vettek körül.

Az angol kertekkel ellentétben az iszlám kerteket nem sétákra tervezték, hanem pihenésre, elmélkedésre szolgálnak. Fő célja az érzékszervi élménynyújtás.

Nos, a Le Jardin Secret betölti a szerepét. Míg évszázadokon át az élhetetlen sivatagi körülmények elől menekülő emberek élvezték a paradicsomi környezetet, addig itt, Marrakechben a modern turistának hasonló élményben lehet része. A kertet csupán egy kapu választja el a bazárok őrületes hangzavarától, forgalmától, az utca porától, a zűrzavaros forgatagától, de ebből a kertben semmit nem lehet érzékelni. Megteremti a paradicsomi idillt, a kert hűvös falai közt igazi megnyugvásra lelhet az ember.

Jemaa el-Fnaa tér

Marrakech főterét látni kell éjjel és nappal is. A híres Jemaa el-Fnaa tér elrepíti az embert a múltba, vagy ha úgy tetszik, a filmek, a mesék világába.

Nappal ellepik a teret a kígyóbűvölők, a hennafestő és a hajfonó nők, az Aladdin meséből kiszabadult turbános figurák, akik bepelenkázott, pórázon tartott majmokkal sétálgatnak. Füstölők erős illata árad, a füsttől homályos a tér, a keleties furulyaszótól és a kiabálástól hangos. Este az ételárusok és a táncosok veszik át a főszerepet. Különböző utcai játékokra invitálnak. A gyerekek például addig nézték a játékot, ahol egy botról lógó madzagra kötözött gumikarikával Colát vagy Fantát kell megszerezni, hogy kedvet kaptak hozzá. Nem sikerült üdítőt szerezniük, ahogy másoknak sem. Sokan próbálkoztak pedig, hosszú tömött sorokban játszott a kisgyerekektől kezdve a felnőtt férfiakig mindenki.

Bahia Palota

Marrakesh látnivalói közé tartozik a Bahia Palota, ám ez bezárt, mire odaértünk.

Marokkói gasztroutazás

Aki Marokkóban jár, annak számtalan élményben van része, közülük nem elhanyagolható a kulináris élvezet. A világ legjobbjai között tartják számon a marokkói konyhát. Erőteljes ízek és illatok uralják az ételeit, az észak-afrikai, a mediterrán és az arab konyha fűszerkavalkádja jellemzi.

Marokkó gasztronómiáját a bevándorlók, a hódítók és az utazók tömege befolyásolta. A spanyol, a francia és a szenegáli konyha mellett hatással volt rá a mediterrán éghajlat, a tenger jelenléte, és a vízhiány. Gyakran keverednek az édes és a sós ízek, ízesítésre a fűszerek mellett rózsavizet és narancsvirágvizet is használnak.

Az ebédek zárófogása jellemzően a gyümölcstál.

Tea

A marokkói konyhában hagyományosan mindent a nők végeznek, a teakészítés és felszolgálás viszont a férfiak dolga.

A teázási szertartás a legendás vendéglátás része. A tea visszautasítása udrvariatlanságnak számít.

A marokkói tea kínai zöldteából, mentából és cukorból áll. Ezt fogyasztják reggel és este, hétköznapokon, de ünnepekkor is.

Nálunk a viszonylag rövid nyár miatt nem alakult ki a hatékony testhűtés kultúrája, nem úgy, mint a meleg éghajlaton élő népeknél, akik a forróság ellen meleg itallal védekeznek. Velünk ellentétben, akik hideg vízhez, vagy rosszabb esetben üdítőhöz, alkoholhoz nyúlunk a nagy melegben, ők ösztönösen meleg teával hűsítik magukat. A szájban érzett meleg azonnal beindítja az agyban az izzadás fokozását, ami csökkenti a testünk hőmérsékletét. A meleg éghajlatú országok konyhájában elterjedt csípős hozzávalók is ugyanezt a hűtő hatást váltják ki.

Tajine

Aki Marokkóban jár, nem jöhet haza anélkül, hogy megkóstolta volna a tajinet.

Az arabos fűszerezésű húsos-zöldséges egytálételt hívják így, bár a berber tajine szó valójában agyagedényt jelent, de általánosságban a benne készülő ételre használják.

Az étel lassan fő, az edényben keringő gőzben párolódik, így kevés víz hozzáadására van szükség, aminek azokon a területeken volt nagy jelentősége, ahol korlátozott volt a vízellátás. Ugyanakkor emiatt az étel rendkívül puha és ízletes lesz.

Ami az összetevőit illeti, általában hússal készül, marhát, csirkét, halat vagy bárányt tesznek bele.

Jellemzően az arab konyha fűszereit használják, úgy mint a köményt, paprikát, kurkumát, gyömbért, római köményt, ánizst, fahéjat és friss koriandert.

Krumplival vagy kuszkusszal készül, szezonális zöldségek felhasználásával.

A kuszkusz is berber eredetű étel, nagyon elterjedt az országban. A szó annyit jelent, hogy “jól megsodort”, több helyen még ma is kézzel sodorják búzadarából kis golyókká, majd a napon kiszárítják.

Marokkói palacsinta

Megkóstoltuk reggelire a híres ezerlyukú marokkói palacsintát is, házi fügelekvárral.

Édességek

A marokkói édességek tömények, mézesek, dióval, mandulával, mogyoróval vagy szezámmaggal készülnek.

Argánolaj

Marokkó folyékony aranya az argánolaj. Széles körben elterjedt, kozmetikumokat készítenek belőle, de étkezési célokra is használják.

Az argánfa Marokkóban él, termésének beéréséhez egy évre van szükség. A termésben található magból nyerik ki az olajat, aminek előállítása időigényes fizikai munka, a női közösségek tagjai a mai napig kézzel dolgoznak. A gyümölcshús eltávolítása után feltörik a kemény csonthéjat. Amennyiben étkezési célra szánják, a magokat megpirítják, a kozmetikai felhasználás esetén ezt a lépést kihagyják. A magokat ezután péppé őrlik, és pihenni hagyják a masszát. Később leszűrik az olajat. Összességében tehát nem véletlen, hogy az argánolaj a világ legdrágább étkezési célra szánt olaja.

Amlou

Van egy étel, amit már akkor megkóstoltam, amikor először Marokkóban jártam. A legutóbbi látogatásunk alkalmával utánajártam a dolognak, és lerántottam a leplet a híres marokkói nutelláról, avagy az amlouról.

Az amlout mandulából vagy földimogyoróból készítik. A magokat pasztává őrlik, ezután argánolajjal és mézzel keverik össze.

Reggelire eszik, vagy délutáni teázáshoz kínálják palacsintára kenve, de kenyeret is mártogathatunk bele.

Mit nyújt Marokkó egy gasztrotúra alkalmával? 

Az ételek változatossága mellett, az ízek eredetiségét tudnám kiemelni. Az élményt, amikor a narancslé friss, édes narancsból készül, amikor a fügelekvárnak tömény füge íze van, azt amikor a bárány- vagy marhahúsos szendvics roskadásig van hússal pakolva, amikor a kenyér frissen sült és ropogós, ahogyan a marokkói nutellának erős mandula íze van. Hogy az étel mindenhol valódi és házias. A riádban, az éttermekben, de a kifőzdékben is.

A földrengés utáni élet az Atlaszban

Az airbnb-n keresztül az egyik este lefoglaltunk egy túrát a Magas-Atlaszba, másnap reggel már indultunk is. A túra 100 dollárba került 5 főnek, sorolom, hogy mi volt az árban.

Meglátogattunk egy berber falut, ahol a helyi asszonyok tradicionális bemutatót tartottak az argánolaj készítéséről. Itt fogyasztottuk el a reggelit, ami amlouból, olívaolajból és mézből állt, hozzá kenyeret és teát kínáltak. Ezután a buszba ültünk, és egy-két megálló után egy körülbelül két órás kirándulás következett az Atlaszban. Meglátogattunk egy vízesést, majd elsétáltunk egy berber faluba, ahol a helyi családok összefogtak, és közösen üzemeltetnek egy éttermet. Itt fogyasztottuk el a bőséges és finom ebédet. Kaptunk előételt, főételt, ami tajine volt és desszertet, ami gyümölcstálból állt. Aztán tovább folytattuk az utat, majd néhány megálló után a Szahara kistestvéréhez érkeztünk, ahol tevegelni vittek minket.

Ezután teáztunk, és indultunk vissza Marrakechbe.

A túra eleve nagyon jól van összeállítva, de nem vethető össze egy egyszerű kirándulással. A helyszíne a szeptemberi földrengés epicentruma volt, vagyis az utunk során egymást érték a romba dőlt falvak és a hajléktalanná vált emberek sátortáborai.

2023. szeptember 8-án éjjel 11 órakor 6,8-as erősségű földrengés rázta meg Marokkót. A hivatalos mérések óta ilyen erősségű földmozgás még nem történt a királyságban.

A több, mint 3000 életet követelő katasztrófa Afrika történetének a második leghalálosabb földrengése volt, közvetlenül az 1960-as marokkói eset után. 

A rengés Marrakechtől mintegy 71 kilométerre délnyugatra, az Atlasz hegységben keletkezett. Marrakech óvárosa, Medina súlyosan rongálódott, míg az új, modern részén alig keletkeztek károk.

A legnagyobb pusztítás azonban az Atlasz településein történt.

Mi a helyzet két és fél hónappal a katasztrófa után?

Míg Marrakechben a rengést követően is volt áram és ivóvíz, addig egyes településeken még ennyi idő elteltével sincs.

Egy berber család mesélte el nekünk a történetét, és megmutatták, hol élnek.

A hegyoldalban lévő házuk súlyosan megrongálódott, ezért beköltöztek egy sátorba. Azt mondták, hogy a nappalok még valahogy eltelnek, de az éjszakák elviselhetetlenek. Hideg van, és fáznak, éjjel összebújnak a gyerekekkel. Alapvető felszerelések hiányoznak az új lakhelyükről, de a falu összefog, és segítik egymást. Ők szerencsésnek tartják magukat, mert a házuk egy hegyi faluban található, ahol kisebb károk keletkeztek, mint a völgyben lévő településeken, mivel a hegy valamennyire felfogta a földmozgást.

A katasztrófa napjáról is meséltek nekünk. Az a nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Felkeltek és munkába mentek. Semmiféle vészjósló jel, vagy előrejelzés alapján nem lehetett számítani a sorscsapásra. Egy berber fiatalember elmondása szerint még a nagyapja sem élt át hasonlót.

A hegyi településekre vezető utakon veszélyes a közlekedés. A munkagépek megállás nélkül takarítják az útra lehullott törmeléket. Még most is gyakoriak a sziklaomlások.

A buszunknak több szakaszon is várakoznia kellett legalább 15-20 percet, mire átengedték. A helységekhez vezető meredek utak és lépcsők is leomlottak, ezeken folyamatosan dolgoznak a munkások.

Az eredetileg is elzárt berber falvakban élő gyermekek iskoláztatása nehezen megoldható feladat. Néhány nagyobb községben van oktatási intézmény, ahova a közelebbi településekről gyalog járnak a gyerekek napi néhány kilométert megtéve a hegyeken át. A távolabbról érkezők bentlakásos iskolába járnak, csak hétvégente mehetnek haza. Most még nehezebbre fordult a helyzet, mert egyes utak járhatatlanná váltak, és több száz oktatási intézmény tönkrement.

Jelenleg minden napjuk a küzdelemről szól. A szeretet ad erőt nekik, hogy tovább tudjanak harcolni azért, hogy egyszer normális életet éljenek.

A túravezetőnk mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. A részvételünkkel támogattuk az ott élőket, akiknek nagyobb szükségük van a turistákra, mint eddig valaha.