A szaúdi világ a lepel mögött

Tavaly, amikor Abu-Dzabiban a Zayed sejk mecsetben meg kellett vennünk a helyszínen négy rend ruhát a belépéshez, azzal vigasztalt az egyik barátnőm, hogy jól jönnek majd az abaják farsangra. Akkor még én sem gondoltam volna, hogy egy év múlva türelmetlenül próbálom elővarázsolni a ruhákat a ruhásszekrény mélyéről, hogy elsőként kerülhessenek be a poggyászba egy közelgő utazáshoz. 

Ugyanis amikor megláttam a filléres repjegyet Szaúd-Arábiába, nem volt kérdés, hogy belevágunk-e az ismeretlenbe 3 gyerekkel. Ugyan lerántani az országról a leplet nem tudjuk, de szívesen bekukkantunk mögé, hogy meglessük a titokzatos arab világot.

Szigorú szabályok

Az országban tilos a disznóhús és az alkohol fogyasztása, ezek behozatala bűncselekménynek számít. A szaúdi légteret elérve nem szolgálnak fel alkoholt, a landolást követően pedig átnézik a gépet, hogy megfelelően el vannak-e zárva a tiltólistás áruk. A szemetet külön szállítják el. 

Ugyanúgy tilos a disznóhúsból készült ételeket, vagy az alkoholt reklámozó újságok behozatala, mint más vallásról szóló könyveké. Az iszlám vallás megsértésének minden formája tilos!

A külföldi, nem muszlim nők számára már nem kötelező sem az abaja, sem a fejkendő viselése, de visszafogott, vállat, térdet takaró öltözet szükséges. Ennek ellenére legtöbbször én voltam az egyetlen nő, aki nem viselt abaját. Volt olyan helyzet, amikor jobbnak láttam felvenni.

A férfiakra is vonatkoznak bizonyos szabályok, például nőt nem nézhetnek meg, vagy szólíthatnak le az utcán. Vannak nők és családok részére fenntartott helyek, oda nem léphetnek be. Utazás előtt azt olvastuk, hogy rövidnadrágot nem viselhetnek, de mégis több férfi abban volt, főleg indiai munkások, de arabokat is láttunk.

Nyilvános helyen tilos táncolni, zenét hallgatni, bizonyos jeleket mutatni, feltűnően viselkedni, vagy hangoskodni. Egy kivétellel valóban soha senki nem viselkedett feltűnően. Rijádban a Deera téren hangosan kiabált nekünk egy férfi miközben jött utánunk. Mi nem vettünk róla tudomást, mert nem tűnt épeszűnek, és egyébként is idős volt és lassú. A rendőrök viszont nem hagyták annyiban. Pillanatok alatt ott termett egy rendőrautó a tér közepén, a férfit leterítették a földre tőlünk 5 méterre, majd belökték a rendőrautó csomagterébe.

Nyilvános helyen tilos az ölelkezés és a csók is. Kézen fogva viszont láttunk párokat sétálni. 

Természetesen aki a Ramadán idején látogatja az országot, annak külön szabályokra is oda kell figyelnie.

Ha az ember felkészül, ezeket a szabályokat egyáltalán nem nehéz betartani, még gyerekekkel sem. Soha senki nem szólt ránk, vagy nézett rosszallóan. Egyáltalán nem éreztük magunkat kényelmetlenül, nyugodtan, vidáman teltek a napjaink. 

Az ország a fejlődés küszöbén

Szaúd-Arábia 2016-ban bejelentette a reformprogramját, a Vízió 2030-at. A nagyszabású projekt komplex gazdasági átalakítást takar. Célja a fejlődés és az ország olajtól való általános függőségének csökkentése.

A program szerves része a turizmus fejlesztése, aminek köszönhető, hogy a királyság folyamatosan enyhít a konzervatív vallási szabályain. Az a terv, hogy több turista érkezzen ide, mint Dubajba.

Épülnek a hotelek, a királyság légitársaságot alapít, növeli az UNESCO világörökség helyszíneinek a számát, de a programban szerepel egy vakmerő terv is, az okosváros, Neom létrehozása. Neom  építése folyamatban van. A várost megújuló energiaforrások fogják működtetni, több régióra oszlik majd, a legérdekesebb a The Line. Ez egy 170 kilométer hosszú, 200 méter széles, 500 méter magasan fekvő okosváros lesz. A város egyik végéből a másikba 20 perc alatt lehet majd eljutni egy 512 km/h sebességgel száguldó vonaton. A gyalogosok számára minden szolgáltatás 5 perces sétára található majd. A várost és a 9 millió lakosát mesterséges intelligencia fogja figyelni.

Érdekes a vízió, főleg abból kiindulva, hogy Szaúd-Arábia lakosságának túlnyomó többsége a ’60-as évekig nomád életet élt, most nagyvárosokban és oázisokban lakik, ezután pedig egy része a sivatag fölé költözik egy okosvárosba, ahol a várható népsűrűség 260 ezer fő/négyzetkilométer lesz. Összehasonlításképpen a világ legsűrűbben lakott városaiban is körülbelül 40 ezer fő/négyzetkilométer a népsűrűség.

A szupermarketek polcain sorakoznak a 2030 Vision logóval ellátott a zászlók, pólók, baseball sapkák, hajráfok és még számtalan kacat. Az ország tele van a logó óriásplakátjával.

Repülőtér, beutazási feltételek az országba

Szaúd-Arábia az egyéni turisták előtt zárva tartotta kapuit egészen 2019-ig, amikor több, mint ötven ország állampolgárának vált elérhetővé a turistavízum. Azelőtt az ország látogatását csak a vallási turistáknak engedélyezte a királyság, hogy az évi több millió zarándok eljuthasson az iszlám vallás központjába, Mekkába.

A turistavízum nem olcsó, egységesen 535SAR (kb.53 ezer Ft), ami a vízumdíjat és a biztosítási díjat is tartalmazza egyben. Ezt lehet előre kérelmezni elektronikus úton, vagy érkezésnél a reptéren.

A repülőnk Dammámban, a világ legnagyobb kiterjedésű repterén landolt. Hiába a méret, a Fahd király nemzetközi repülőtér utasforgalom tekintetében a harmadik helyet szerezte meg a királyságban. A sivatagban található, 31 kilométer távolságra Dammam belvárosától.

A vízumot mi előre igényeltük, a reptéren az ujjlenyomatunkat levették, majd megnyíltak előttünk az ország kapui. 

Nagy izgalommal léptünk be. Az utolsó korty vizünket osztottuk szét, mire egy reptéri biztonsági ember intett, hogy kövessük. Egy raktárhoz vezetett, ahonnan elővett egy karton ásványvizet, és szétosztotta közöttünk.

Vettünk SIM kártyát, váltottunk pénzt, felvettük a bérautót, és nekivágtunk az országnak. Az első éjszakára Dammámba foglaltunk szállást, mivel későn érkezett a repülőnk. A városban megvacsoráztunk, ami nem jelentett gondot, mivel minden étterem, büfé, élelmiszerbolt nyitva tart hajnali 1-2 óráig. Szaúd-Arábiában fordítva működik az élet, mint nálunk. Nappal, a nagy melegben kihaltak az utcák, több bolt is zárva tart. Délután nyitnak az üzletek, estére pedig megtelik a város élettel.

Szállások

A szállások mindegyikét a Bookingon foglaltam, 4 éjszaka, 4 különböző hotel, 3 város. Az első szállást még otthonról intéztem, a többit már a helyszínen foglaltam. A négy szállodából kettőben beszélt a recepciós angolul. A szállodák a képeken nagyon szépek, de a valóságban nem olyanok, mint Európában.

Amikor megérkeztünk, az első mindig az volt, hogy körbevezettek néhány szobában, hogy eldöntsük, melyiket szeretnénk. Az egyiknél nagyon megrémültem, mert azt hittem betörés történt, azért van annyira feldúlva a szoba, de mosolyogva megjegyezték, hogy még nincs kitakarítva. Döbbenetes volt látni, hogy egyesek milyen állapotban hagyják maguk után a szobát…

Minden szállodában tisztaság volt, de a konyhák és a fürdőszobák még jóindulattal sem ütik meg az európai színvonalat. Azt előre megtudtuk, hogy WC papírt általában nem készítenek be, mert ők nem használnak, csak zuhanyzót. Külön kérni kell. Viszont törölköző is csak az egyik szállodában volt, de ha kértünk, adtak. Mondjuk egyet. Ha kértünk még, adtak még egyet, ötőnknek. Az ágynemű és a törölközők is mindenhol patyolat tiszták voltak.

A víz általában csak csordogál a zuhanyzóból, testhőmérsékletű, bár a csapból is mindenhol meleg víz folyik. A klímák jól működnek, a szobák hidegek, és rovarokkal sem találkoztunk sehol. Ezek mindegyike átlag szálloda, nagyon jó, vagy kiváló értékeléssel.

Közlekedés autóval

A szaúdiak ezen a téren az élvonalban járnak világviszonylatban, méghozzá a közúti balesetek számát illetően. A halványan felfestett sávvonalak nem jelentenek semmit a számukra, mindig annyi sávot csinálnak, ahányan csak elférnek egymás mellett. Előzni szinte mindig jobbról előznek index nélkül, néha választják csak a  baloldalt, azt nem tudjuk, mitől függ. Gyorsan hajtanak, és annyian ülnek be egy autóba, ahányan csak beférnek. A maximum, amit láttunk, egy öt személyes taxiba öt nő és hat gyerek szállt be. A babák elől játszanak menetközben az anyjuk ölében.

Először nem értettük, hogy miért van minden sarkon egy csarnok méretű gumiabroncs üzlet, de amikor elindultunk a sivatagon át, hamar világossá vált. A nagy hőség miatt gyakoriak a durrdefektek, ami azzal jár, hogy gumidarabok és fém alkatrészek repülnek az úton és a levegőben. De nem csak ezek repülnek, hanem még ami éppen lehullik a kamionokról. Sokszor kellett elkapni a kormányt, de hibátlanul teljesítettünk annak ellenére, hogy több, mint 1000 km-t tettünk meg.

Balesetek, törött kocsik, vagy a sivatagban hagyott szétégett autók látványa gyakori.

A mi autónk egészen a reptérre érkezés előtti 28. percig kitartott, amikor felvillant a defektet jelző lámpa. Mivel eleve késésben voltunk, menet közben kellett kihajolni a kocsiból, hogy felmérjük, mekkora a baj. A gumik szemre jónak tűntek, úgyhogy suhantunk tovább. Nem is eresztettek le a kölcsönzőig.

Szeltünk már át más arab országot, vezettünk már bal oldalon, de eddig ez jelentette a legnagyobb kihívást.

Al-Ahsa oázis, Al-Qarah hegy az üres negyeden át

Az Al-Ahsa oázis világörökségi helyszín, a 85 négyzetkilométerével a világ legnagyobb oázisa. A terület négy nagyobb várost és huszonkét kisebb települést foglal magába, közöttük pálmaültetvények sorakoznak. A két és fél millió datolyapálmát több, mint 280 artézi kútból öntözik. A területen 31 féle datolya terem, nem egy közülük kiváló minőségű.

Az oázis az “üres negyedben” található. Az Arab-sivataghoz tartozó “üres negyed” a világ legnagyobb egybefüggő homoksivataga a maga 650 ezer négyzetkilométeres területével. A bolygónk egyik legzordabb térségeként tartják számon.

Az oázis területére két óra autóút után megérkezve a Qarah hegy barlangjait kerestük fel először. Vagyis kerestük, csak nem találtuk.

Mikor először megtaláltuk, egy fazekasműhelyben kötöttünk ki. Ha már ott jártunk, megnéztük a 150 éves múlttal rendelkező családi vállalkozást. Egy kis múzeumot rendeztek be a szabad ég alatt, ami az agyagedény-készítés rejtelmeibe vezeti be a látogatót. A sziklafalak lábánál tákolt épületek falai közt szőnyegeket és agyagedényeket kerülgettünk a 48 fokos kora délutáni hőségben. Egy eldugott kis teraszon halmokban szárították az illatos datolyákat. Angolul nem beszéltek, hát továbbindultunk, amerre jónak láttuk.

Amikor másodjára találtuk meg, egy ürességtől kongó zsákutcába sétáltunk be. Megláttunk két férfit, akik szintén nem tudtak angolul, de a telefonon megmutattuk, mit keresünk. Beültek az autójukba, intettek, hogy kövessük őket. Egy jó tíz perces autóút után harmadjára valóban megtaláltuk a bejáratot.

A belépő 50 SAR (kb.4900 Ft) fejenként. A “Land of Civilizations” múzeumon keresztül vezet az út a barlangokhoz. A múzeumban sok mindent megtudhatunk az arabok életéről, múltjáról, legendákat, történeteket mesélnek. Nekünk annyi kérdésünk volt, hogy bő két órát töltöttünk el a két alkalmazottal, akik végre folyékonyan beszéltek angolul. Körbevezettek, majd beültünk egy kis kávézónak berendezett helyre, ahol arab kávéval és datolyával kínáltak, közben hosszasan beszélgettünk a vallásukról, a hagyományaikról, az életükről.

A két férfinak azt az üzenetet is megmutattam, amit az aznapra foglalt szállásunktól kaptam, persze arab nyelven. Ott derült ki, hogy nem üdvözlőüzenet küldtek, ahogyan én gondoltam, hanem az állt benne, hogy gond van a foglalással, törölni fogják. Úgyhogy kezükbe vették az irányítást, hívták a szállást, majd annyira belejöttek a telefonálásba, hogy hívták az autókölcsönzőnket is, mert nem akarták elfogadni, hogy a bérautónkkal nem engednek át minket Bahreinbe. Végül egyik sem oldódott meg, mi viszont indultunk a barlangba. Búcsúzóul két ajándékcsomaggal leptek meg. Mindkettőben datolya, arab kávé, leírások, kis szótár volt és egy magyar nyelvre fordított könyv az iszlám vallás gondolatairól.

A múzeumból kilépve hatalmas mészkő sziklák között sétáltunk a barlangig. A víz formálta különleges klímájú barlangban szűk, kivilágított kanyon tekereg. Az óriási, gombaformát alkotó sziklafalak közt, lágy szellő fújdogál, a hőmérséklet kiegyenlített. Télen-nyáron alig változik, ideális körülményeket teremtve a barlang belsejében.

Ezután felkerestük a szállást Al-Hofufban, ott a helyszínen rendeztük a problémát. 

Souq, King Abdullah Environmental Park

A szálláson kipakoltunk és megkezdtük az esti programokat. Al-Hofuf piacán indítottunk, a Qaisariya Al-Ahsa Souq-on. Ez Szaúd-Arábia egyik legrégebbi piaca, már 600 évvel ez előttről találtak róla feljegyzéseket. A 80 %-a leégett 2001-ben, most viszont pezseg az élettől. Hangulatos utcáin vásárolhatunk arab parfümöt, vagy fűszereket, ruhákat, vagy kézműves termékeket, de akár a világ egyik legfinomabb datolyájára is szert tehetünk, ami itt terem az oázisban. 

A piac után megvettük a vacsorát egy kifőzdében, és kipróbáltuk az esti pikniket egy parkban. A King Abdullah Environmental Park-ba mentünk. Itt az a szokás, hogy esténként kiülnek a családok a fűbe piknikezni, közben a gyerekek játszanak a játszótereken. Mi leültünk a hatalmas zenélő szökőkút tövébe vacsorázni, és élveztük a látványát, a hangját és a kellemes páráját. A gyerekeket szabadjára engedtük, ők hamar barátságot kötöttek az arab gyerekekkel. Náluk nem számít, hogy az egyetlen közös nyelv a játék. 

Másnap meglátogattuk a datolyaültetvényeket. Érdemes többféle datolyát megkóstolni, krémesek és puhák, egyik finomabb, mint a másik.

Dammam, Half Moon Beach, Corniche 

Aztán Dammámba vettük az irányt. Ebéd után a szállásra indultunk, a terv az volt, hogy a gyerekeket meglepjük egy medencés szállással.

Mikor beléptünk a szállodába az egyik alkalmazott éppen aludt. Miután felkeltettük, megmutatta a szobákat, de bármit kérdeztem, nem értette. Majd megláttuk a medencét, ami számunkra is nagy meglepetés lett. Szürkés-barnás vízébe a homokos szél szatyrokat és szemeteket fújkált. Körbeálltuk a medencét, szakadt rólunk a víz, a szemünk a száraz forró széltől kiszáradt és fájt. 

Nem maradhattunk fürdés nélkül, ezért elindultunk a Half Moon Beach-re. A tengerparton a családok a homokban piknikeztek, egy-két kisebb gyerek fürdött a vízben. Hiába kérdeztük, hogy a gyerekek úszhatnak-e fürdőruhában, senki nem értett minket, így hát beengedtük őket. Mi pedig hosszú ruhában álltunk a meleg homokban, és vártuk, hogy kijátsszák magukat. A kőpadokra nem lehetett leülni, olyan melegek voltak, mint a radiátor. Időnként meglengettem a szoknyámat, és kilátszott az egész lábam. Na pont ettől féltem még otthon, hogy meg fogok magamról feledkezni.

Néztük a naplementét, és közben az járt a fejemben, hogy éppen egy hónappal ezelőtt, mikor véletlenül egy Split-i nudista strandon fürödtünk, azt néztük, ahogy meztelen emberek sziklákat másznak. Most meg itt állok nyakig beöltözve a sivatagi tengerparton. Split belvárosában tilos a fűbe leülni, közterületen enni, de lehet meztelenül lófrálni még a tengerparti erdőkben is, míg itt vastagon bebugyolálva ülnek az emberek a belvárosi parkokban a fűben, és esznek-isznak kedvükre. Nos, minden országnak megvan a maga szabálya, nekünk pedig alkalmazkodni kell. Hasonló szituációkban szokott eszembe jutni, hogy “…Egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet!…”

Elmentünk vacsoráért a Lulu nevezetű hipermarketbe, ahol széles választékú ázsiai kifőzdék működnek. Péntek este volt, ez a mi szombat esténknek felel meg, mert náluk a hétvége a péntek-szombat. Annyi ember tolongott a boltban, hogy a gyerekek egy katasztrófa filmhez tudták hasonlítani a jelenetet, amikor egy nagy csarnokban mindenki kétségbeesetten keresi a hozzátartozóját. Ennek ellenére rengeteg kassza működik, szinte rögtön sorra kerül az ember, és még be is pakolnak helyette. Majdnem minden terméket külön szatyorba. Nem nagyon értették, amikor szóltunk, hogy nem kérünk tizenhat szatyrot, mert belefér kettőbe is.

Az estét a Dammam Cornish-on töltöttük, ami egy modern, hangulatos tengerparti sétány rengeteg játszótérrel.

Rijád, az út a sivatagon át

Másnap korán indultunk Rijádba. Körülbelül 4 és fél óra az út autóval a kietlen sivatagon át. A táj ennek ellenére érdekes, a sivatag változatos. A homok van, ahol fehér, majd sárga, máshol egészen vörös színű. Néhol lapos a táj, néhol dűnés. Vannak kavicsos, sziklás részek is.

Gyakran láttunk homokviharra figyelmeztető úttáblákat, és néha úgy tombolt a szél, hogy alig láttunk a felkavart homoktól. A jelzőlámpákat beborítja a homok, néhány mellékútnak pedig csak a nyoma látszik. Megégett autók hevernek a homokban, száguldozó kamionok ingáznak az úton.

Benzinkút csak időnként van, mindegyiknél egy női és egy férfi mecset, hozzájuk pedig mellékhelyiség tartozik. WC papír helyett zuhanyzó van, klíma helyett ventillátor. A csapból meleg víz folyik.

Rijád

Rijádban láttunk először turistát, egészen ezidáig eggyel sem találkoztunk.

Deera Square-halálbüntetés

Elmentünk a városközpontban található Deera térre, ami Szaúd-Arábiában a nyilvános kivégzések helye. Gyakran Justice Square-nek nevezik, vagy az amerikai gúnynevén hívják: “Chop Chop Square”. Szaúd-Arábiában a jogrendszer szerves részét képezi a halálbüntetés.

Évente átlagosan 150 embert végeznek ki az országban, ám 2022. március 12-én egyetlen nap alatt 81 emberre került sor. 

2020-ban Szalmán király betiltotta a halálbüntetést olyan esetekben, amikor a tettes még kiskorú volt a bűncselekmény elkövetésének idején, kivétel ez alól a terrorizmus vádja, habár ez a leggyakoribb vád az elítéltekkel szemben.

Bizonyos súlyos vádak halálbüntetést vonnak maguk után, míg lopásért kézlevágás a megtorlás.

Szaúd-Arábiában a legelterjedtebb módszer a halálbüntetés végrehajtására a lefejezés, ami bizonyos esetekben zajlik nyilvánosan.

A teret a kivégzések napján, a pénteki imát követően kiürítik, az elítélteket ide szállítják. A hóhér felolvassa a szabályzatot, majd egy erre alkalmas karddal végrehajtja az ítéletet. A fejet ezután visszaöltik a testre, bebugyolálják, és elszállítják a helyszínről, de elrettentésként nem egyszer fordult elő, hogy a holttesteket napokra az utcán hagyták, vagy fellógatták a magasba. 

A kivégzésről felvételt vagy fényképet készíteni bűncselekménynek minősül.

A téren vízelfolyó rendszer van kiépítve, hogy a kivégzés után a vért el tudják takarítani a térről, ami aztán újra megtelik élettel. A gyerekek fociznak, a családok piknikeznek, vagy beülnek az egyik hangulatos bárba kávézni.

Szaúd-Arábia főhóhérja Al-Beshi, aki 1998 óta dolgozik a szaúdi kormánynak hóhérként. Kardot használ a lefejezésekhez, de alkalomadtán lőfegyvert vesz a kezébe. Van, hogy végtagcsonkítás az ítélet, azt is elvégzi. Felfogása szerint istene akaratát teljesíti.

A helyiek elmondása alapján az elmúlt időszakban nem történt a téren lefejezés, de én mégsem tudtam levenni az elfolyó rendszerről a szemem. Az járt a fejemben, hogy tisztára lehet-e mosni egy teret, amin tegnap még vér folyt, és holnap újabb vér fog folyni. 

Al Masmak erőd

A térről az Al Masmak erődbe sétáltunk, Rijád egyik legfontosabb történelmi helyszínére. Az erőd 1865 körül épült, és fontos szerepet játszott 1902-ben a rijádi csatában. Hatalmas, pálmafából készült kapun keresztül lehet bejutni a ma Nemzeti Történeti Múzeumként működő épületbe.

Tevepiac?

Ezután az Arab-félsziget egyik legnagyobb tevepiacára indultunk, hogy belelessünk a pezsgő piaci alkudozásba, ahol naponta több, mint 100 teve cserél gazdát. Mikor megérkeztünk csak kecskéket és bárányokat láttunk.

Lassítottunk az autóval, és bátran kikiáltottam az ablakon, hogy: “Hol vannak a tevék?” Természetesen nem értettek angolul, de a “teve” szót éppen tudtam arabul. Erre már sokan odagyűltek, de nem lettem okosabb, mert arabul folytatták. Nagy nehezen otthagytuk őket, és tovább kerestünk.

Legközelebb is voltam olyan bátor, hogy egy arab állatpiacon elkiáltottam magam arabul, hogy “Teve”! Erre odagyűlt a fél piac. Hangosan próbáltak meggyőzni valószínüleg arról, hogy válasszak inkább bárányt, minek nekem a teve. Az egyikük még egy kis bárányt is hozott amikor már ketten kapaszkodtak az autóba, hogy nehogy elhajtsunk. Addig-addig ”alkudoztunk”, hogy végül bedugta  a kisbárány fejét az ablakon. A gyerekek nagyon megörültek, azt hitték, hogy végül amellett döntöttünk, hogy veszünk egy bárányt. Mi pedig hiába tiltakoztunk angolul, nem értették. Aztán már magyarul mondtuk, hogy “Neem-neem”, de ez csak olaj volt a tűzre. A szemük felcsillant és kiabáltak, hogy “Naam-naam!” Eszembe jutott, hogy az arabul “igent” jelent. Akkor nem volt más választás, hirtelen kitoltam szegény kisbárányt az ablakon, a férjem azzal a lendülettel beletaposott a gázba, és a városig meg sem állt.

Na! Ilyen egy igazi arab alkudozás! Szerintem egész jó árat sikerült kialkudnunk… 

Azóta tudjuk, hogy a tevepiac egész más helyen található. Szaúd-Arábiában a térkép alapján nem mindig egyszerű kiigazodni.

King Abdullah Park

Vacsora után a King Abdullah Parkba mentünk. Ez egy nagy gyerekparadicsom a város közepén. Ahogy beléptünk, a gyerekek megpillantották a vízi parkot. Próbáltuk megérdeklődni, hogyan működnek a különböző színű karszalagok, mivel a táblán félig arabul volt feltűntetve.

Természetesen senki nem beszélt angolul. Az indiai alkalmazottaktól kérdezhettem akármit, csak magyaráztak indiai nyelven, és billegtették a fejüket. A végén már annyira próbáltam megszólalni a nyelvükön, hogy én is a fejemet billegtettem. Aztán találtak egy tolmácsot. Megvettük a gyerekeknek a belépőt, behoztuk az autóból a fürdőruhákat, és indulhatott a móka. Elégedetten dőltünk hátra, hogy megvan nekik az öröm. Néha odaszaladtak hozzánk elmesélni valamit. Egyik alkalommal utánuk kiáltottam, hogy: Igaz jó klórszagú a víz? Messziről szóltak mindhárman, hogy: Nem! Büdös! Rögtön felpattantunk, és onnantól megszállottan szagolgattuk egyik medencét a másik után. Bár nem éreztünk semmit, de a partyt széntablettákkal zártuk. Végül nem lett semmi bajuk.

A park este 11-kor zárt, innen már a szállásra mentünk. Másnap visszautaztunk Dammánba, eltöltöttük a maradék időt, elköltöttük a maradék riált, és indultunk a repülőhöz.

Sokan panaszkodnak nekem, hogy azért nem tudnak utazni, mert nem beszélnek idegen nyelvet. Nekik például ezt az országot ajánlom, itt ez nem jelent akadályt! Ők sem beszélnek idegen nyelveket.

És azoknak is ajánlom, akik szeretnék az országot még a turista áradat előtt megismerni, a maga nyers szépségében! 

Akik futurisztikus luxusra vágynak, várjanak néhány évet, és itt megkapják!