Három gyerekkel Mauritius, az ezerszínű föld

Egy távoli, számunkra ismeretlen kultúrájú országot kerestünk, ami biztonságosnak mondható gyerekekkel is, autóval könnyedén bejárható, maláriától mentes és kellőképpen változatos. A repülőjegy és a szállások árai pedig úgy tűnt, Mauritiusra a legkedvezőbbek. A sziget nem szerepelt a bakancslistánkon, de mekkora hiba lett volna kihagyni az életünkből!

Az út odáig hosszú, cserébe az időeltolódás mindössze 3 óra.

Mauritiusról általában

Mauritius egy trópusi szigetállam az Indiai-óceánban. Őslakosai nem voltak, 1638-ban érkeztek oda az első holland telepesek, bár a hajósok már azelőtt is ismerték. A hollandok körülbelül addig tartózkodtak ott, amíg kiirtották Mauritius emblematikus állatát, a dodót. 1715-ben megérkeztek a franciák, majd 1810-ben az angolok is partra szálltak. Később eltörölték a rabszolgaságot, így a földeken dolgozó rabszolgák helyett Indiából fizetett munkások érkeztek. Ma az ő leszármazottaik alkotják a lakosság többségét.

Mauritius Afrikához tartozik, de nem lehet összehasonlítani például a turisztikailag szintén felkapott Zanzibárral, ahol mélyszegénység uralkodik. Mauritius gazdasági történetét függetlensége óta “mauritiusi csodának” és “Afrika sikerének” nevezik.

A sziget lakossága összetett, indiaiak, afrikaiak, kínaiak, európaiak keverednek, akik békésen élnek együtt a szigeten, tiszteletben tartják egymás kultúráját. Konyhája ennek megfelelően különleges, a francia, az afrikai, az indiai és a kínai konyha kombinációjával született.

Egyetlen autópályáját mi magyarok építettük még az 1970-es években, a baloldali közlekedés viszont a britektől ered.

Mauritiusról a mi tapasztalataink alapján

Ez az apró trópusi paradicsom elképesztő kincseket tartogat: vad vízesésekben fürödhetünk, különleges trópusi erdőkben kirándulhatunk, fehérhomokos tengerpartokat fedezhetünk fel, vadállatokkal kerülhetünk kapcsolatba, világhírű botanikus kertben barangolhatunk, lenyűgöző ültetvényeket és szokatlan templomokat látogathatunk, mennyei ételeket kóstolhatunk. 

Egy magamfajta növénygyűjtőnek a sziget pedig maga a paradicsom!

Mauritiusnak különös varázsa van, ami egyrészt az egyedi növényzetében, a változatos természeti csodáiban, másrészt a különböző származású és kultúrájú emberek egyvelegében rejlik. Egy egészen sajátos világba csöppentünk. Számunkra szokatlan volt, hogy indiai emberek franciául beszélnek. A rádióban felváltva, sőt keverve használják az indiai, az angol, a francia és a kínai nyelvet. A szigeten keresztülhaladva egymást váltják a cukornádültetvények, a buja trópusi erdők jellegzetes növényekkel, a karakterisztikus hegycsúcsok, az afrikai, indiai származású emberek lakta falvak, városok.

Egy iszlám vallású település zöld-fehér mecsettel, az utcáról mosolygós muszlim férfiak talpig fehérben integetnek az autóban utazó gyerekeknek. A települést épphogy elhagyva egy másik világban találjuk magunkat: apró falucska, egy annál nagyobb és díszesebb hindu templommal. Kaotikus utcái tarka ruhás emberektől hangosak. Indiai fűszerek illata keveredik a fákról lehulló erjedő gyümölcsök édes illatával. A helyiek élénk színű házak udvarain különböző hindu istenek szobrai közt élik mindennapi életüket.

Ezután a falukép után egy Mária szobor következik, és egy keresztény templom parkosított trópusi kerttel.

Emberek

Az emberek végtelen kedvessége és segítőkészsége lekötelezett minket. Közvetlenek, de sohasem tolakodóak. Bárkivel, bárhol el tudtunk beszélgetni. Mivel Mauritiuson a hivatalos nyelv az angol és a francia, így nyelvi problémák sem adódtak. Feltűnően vallásosak. Ezenkívül nagyon szeretnek születésnapot ünnepelni. Összegyűlnek az utcákon, kiülnek a nagy családdal, vagy talán az egész faluval a tengerpartra, és boldogan ünnepelnek. Még a hindu templomból is hangosan szól a “Happy Birthday”. Szerintünk adott esetben születésnap híján is megtartják a szülinapi bulit, vagy a “Happy Birthday” náluk mást jelent…

Időjárás

Mauritiuson a nyár novembertől áprilisig tart. Ebben az időszakban magasabb a hőmérséklet (30 Celsius körüli), ez az időszak a ciklonszezon. A tél száraz, a hőmérséklet alacsonyabb (25-28 fok körüli). 

Mi januárban voltunk a szigeten, mikor a tőlünk 900 km-re fekvő Madagaszkáron lecsapott a Cheneso nevezetű trópusi ciklon. (Az ebben a térségben előforduló heves viharokat nevezik trópusi ciklonnak, amit a Karib-tenger térségében hurrikánnak, Délkelet-Ázsiában pedig tájfunnak hívnak.) Ott tartózkodásunk utolsó két napjában Mauritiuson is érezni lehetett a ciklon hatását. Nem sokkal azután pedig, hogy elhagytuk a szigetet, a helyzet rosszabbra fordult. Pár napra rá az iskolákat, a házakat, a szállodákat elöntötte a víz, több út használhatatlanná, vagy kifejezetten veszélyessé vált, mindeközben Madagaszkáron több ember életét követelte, és több ezer embernek kellett elhagynia a lakóhelyét.

Humoros Mauritiusi fogadtatás

Majdnem 24 óra utazás után, mikor megérkeztünk Mauritiusra, az autókölcsönzőbe vettük az irányt. A kölcsönző egyik alkalmazottja megkérdezte a 9 éves lányunkat, hogy ő lesz-e a sofőr. A félig alvó lányunk már csak azon kapta magát, hogy koncentrál, próbál mindent megérteni abból, amit hadarnak neki angolul. Az alkalmazott neki kezdte el magyarázni, hogy hogyan kell baloldalon közlekedni, hogy indul az autó, hogy működik az automata sebváltó. Felírták együtt a sérüléseket, a végén pedig megkérdezte, hogy minden világos volt-e a számára. A lányunk udvariasan bólogatott, úgyhogy aláíratta vele az átvételi lapot, megkapta a kulcsot, és indulhattunk is.

A baloldali közlekedés nem vészes a szigeten, gyakran dudálnak, ezért időnként mi is megnyomtuk. Ahhoz pedig már biztos hozzászoktak, hogy a külföldiek a jobbra kanyarodási szándékukat az ablaktörlő bekapcsolásával jelzik…

Hogyan lett kettő szállásból négy?

Az első szállásunk egy csodálatos tengerparti villa, saját medencével, messze a a turistáktól. Egy férfi már várt minket, hogy körbevezessen. A konyha telis-tele volt finomságokkal, a hűtő feltöltve. Nyújtottuk is a borravalót, mire a férfi kedvesen közölte, hogy a villa az övé, majd beült a közelben parkoló luxusautójába, és elhajtott.

A szállást az Airbnb-n foglaltuk, Pointe aux Sables-en, a fővárostól nem messze. 

Éppen leszakadt az ég, amikor a második szállásunkra érkeztünk. Hamar kiderült, hogy a ház beázik. Csöpögött a plafonról a víz, egy csepp a fejünkre, egy az ágyakra. Itt nem tölthettünk egyetlen éjszakát sem, ezt a tulajdonos is megértette. Elmondott nekem néhány salátareceptet, és karatemester lévén bemutatott pár karate mozdulatot, majd elhagytuk a szállást. Ezt is az Airbnb-n foglaltuk, a pénzt maradéktalanul visszakaptuk, sőt még extra 100 eurot is kaptunk, de azonnal szállást kellett találnunk. 

Harmadik szállás. Az Airbnb-n gyorsan találtunk egy újabb villát a sziget túlsó oldalán. Azonnal el is tudtuk foglalni. Kipakoltunk, és lementünk a tengerpartra. Este, amikor hazaértünk, a konyhában egy tenyér nagyságú pók és egy kisebb csapat trópusi óriáscsótány gyűlt össze üdvözölni minket. Azonnal szóltam a házigazdának, hogy holnapra rovarirtást kérek. A házigazda egyébként nagyon segítőkész volt, bármit kértünk, azonnal intézkedett. Ezt is rögtön szervezte.

A villa egy ikerház volt, mellettünk egy fiatal orosz pár lakott. A következő reggel beinvitáltak, hogy körülnézhessünk náluk. Mivel ők egyetlen csótánnyal sem találkoztak, és éppen távozni készültek, úgy döntöttünk, átköltözünk az ő helyükre. Kértük a szállásadót, hogy délutánra takarítsák ki, és megelőzésképp végezzenek rovarirtást. Ezt is szó nélkül teljesítette.

A 9 éves lányunk egyébként a legkülönbözőbb féle dolgokat gyűjti, így nagyon szerette volna hazahozni a kb. 5 cm-es csótányok egyikét, de sajnos ebben az ügyben nem tudtam támogatni. Akármennyire fájdalmas is volt, a csótányok maradtak, mi költöztünk.

Itt is volt egy privát medencénk, az udvar tele finom gyümölccsel: banán, kókusz, maracuja, papaja, az utcán mangó.

Tengerpartok

Több tengerpartot kipróbáltunk, nevesebbeket is, eldugottakat is, nekünk ezek tetszettek a legjobban:

A legszebb a La Cuvette Beach (Grand Baie)

A víz mesébe illően türkizkék, a partján a hamisítatlan, puha, fehér homok. Mauritius északi, turistás részén található, elég kicsi, úgyhogy bizonyos időszakokban nagyon zsúfolttá válhat. Amikor felkerestük, egy 20 perces égszakadás a gyengébb idegzetű turistákat éppen elmosta a partról. Másodpercek alatt kiürült a hely, mi pedig az eső elől az Indiai-óceánba menekültünk.

A második legszebb a La Cambuse Beach

Ez a sziget déli részén található, ahol jóval kevesebb a turista. Partja széles, meredek, kevésbé puha fehérhomokos, a víz gyönyörű kék, áttetsző, de hirtelen mélyül.

Pointe d’Esny Beach – a harmadik legszebb, de a kedvencünk

A szállásunktól nem messze fekvő tengerpartra egy annyira félreeső út vezetett, hogy soha nem találtunk volna rá, ha a szomszédunkban lakó orosz pár nem árulja el nekünk. Ők egy hónapja voltak a szigeten, de szerintük ez a legszebb part egész Mauritiuson. Tényleg nem csalódtunk! Egy nyugodt, csendes, képeslapra illő paradicsomi hely. A partja fehérhomokos, de koralltörmelékes. A korallkertjeiről és biodiverzitásáról híres Blue Bay része, így minden nap egy fantasztikus korallparkban sznorkelezhettünk, mindössze néhány lépésre a parttól.

Fontosabb látnivalók

Iles aux Aigrettes

Iles aux Aigrettes-et természetvédelmi területté nyilvánították. A 26 hektáros szigeten a Mauritiuson őshonos növény- és állatvilág megőrzése, és az eredeti környezet helyreállítása a cél. Iles aux Aigrettes-en található az egykor Mauritiust alkotó erdő utolsó maradványa. Olyan növényekkel és állatokkal találkozhatunk itt, amilyenekkel sehol máshol a világon. Számos endemikus fajnak, mint például a kihalás szélén álló rózsaszín galambnak, -aminek a száma a megőrző programnak köszönhetően növekedni kezdett az elmúlt években-, vagy a mauritiusi fodinak és egyéb endemikus madárfajnak, illetve hüllőnek ad otthont a sziget.

Mauritiuson valaha óriásteknősök éltek, míg az ember ki nem pusztította a védtelen állatokat. Óriásteknősök most is élnek, de ezeket a Seychelle-szigeteki Aldabra Atollról szállították ide, méghozzá azért, hogy az itt élő, szintén kipusztulás szélén álló ébenfa szaporodását segítse. A fa gyümölcsét ugyanis a teknős elfogyasztja, ürülékével pedig a magját a földbe juttatja, ezzel támogatja a fa szaporodását.

A szigeten tett látogatásunk alkalmával volt szerencsém találkozni egy bizonyos hurrikánpálmával, amiből a világon 17 darab él, ebből 16 Mauritiuson, 1 Réunionon. Növényneveldét látogattunk, közelebbről megismertük az ébenfákat és a sziget történetét, találkoztunk aznap reggel született kisteknőssel. Megtudtuk azt is, hogy a Mauritiusra érkező holland telepesek kevesebb, mint 100 év alatt tűntették el a Föld színéről a dodót. A szigeten nem éltek ragadozók, a félelemérzet teljes mértékben hiányzott az állatból, bizalmas volt az emberrel. Az evolúció során ellenség hiányában röpképtelenné vált, és évi egy darab tojását is a földre épített fészekbe rakta. Ezek végül rövid idő alatt a faj vesztét okozták. Ennek az állatnak az esete döbbentette rá az embereket, hogy állatfajok képesek kihalni. Eltűnésük után körülbelül 30 évvel tűnt fel egyáltalán az, hogy egy ideje nem láttak egyetlen egyedet sem. Ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy hamarosan dodót is simogatunk, mivel a kutatók gőzerővel dolgoznak a világ legnagyobb galambjának a feltámasztásán.

Mahébourg öbölből indul a hajó a szigetre, a hajóút 10 perces. A látogatás másfél óra, a belépő 22 euro/fő (kb. 8600 Ft) felnőtteknek, a 3 gyereknek pedig 36 euro (kb. 14.000 Ft) volt összesen, amivel támogattuk a fajfenntartó programot. 

La Vanille Crocodile Park

Egy nagyszerű park, több ezer krokodillal és óriásteknőssel. Itt tarthatunk az ölünkben bébi krokodilt, a kicsiket meg is etethetjük. Lehetőség van megnézni a krokodiletetést, de az étteremben akár meg is kóstolhatjuk őket, tehát elég közel kerülhetünk hozzájuk. A gyerekek már tartottak a kezükben bébi krokodilt, de az etetést szerették volna kipróbálni.

Vettem egy jegyet 200 rúpiáért (1600 Ft). Ezért 3 húscafat jár, tehát egy jeggyel mind a hárman ki tudták próbálni. Az etetés a következő: egy bot végéről belógatják a húst a ketrecbe, majd elkezdik rángatni, hogy az állatoknak meg kelljen küzdeniük érte, ahogyan a vadonban is. Az állatgondozó azt ígérte a gyerekeknek, hogy ha sikerül kifogniuk egy krokodilt, hazavihetik. A 6 éves lányunk ráfeküdt a dologra. Nem engedte túlságosan közel hozzájuk a húst, úgyhogy egy darabig eljátszott velük. Majd amikor egy ügyes felugrott a magasba és “horogra akadt”, a lányunk teljes erőbedobással küzdött, hogy ki tudja rántani a ketrecből. Láttam rajta, hogy olyan idegtépő volt számára, mint gyerekkoromban a markolós játékautomata gép, aminek a markolójából az utolsó pillanatban végül mindig kicsúszott a plüssállat.

Miután kijátszottuk velük magunkat, az étteremben meg is kóstoltuk őket. Többféle módon készítik el a krokodilhúst, mi vegyes tálat rendeltünk. Azt olvastam, hogy a halra és a csirkére emlékeztet az íze, az állaga pedig a marhahúsra hasonlít. Bennünket leginkább a csirkére emlékeztetett. Ha van is hal íze, azt elnyomták a fűszerek. Egyébként nagyon finomak voltak az ételek.

A pincér elmagyarázta, hogy régebben Madagaszkárról hozták az alapanyagot, de mára már elég nagy a farm ahhoz, hogy saját húsból dolgozzanak. Ha eléri egy egyed a 150 cm-es hosszúságot, a megfelelő méretű mellkörfogatot, és betölti az 5 éves kort, akkor válik alkalmassá a levágásra. 

Egyébként a világ számos pontján a krokodilhús a hagyományos konyha részét képezi. Szinte minden kontinensen fogyasztják, esetleg egy európai ember számára lehet idegen. Húsa szívbarát, és a diétában is ideális választás. 

Az étterem ezenfelül mennyei gyümölcsös rumokat kínál.

A parkban számtalan óriásteknős él, látogatók viszont alig voltak. A teknősök etetését a gyerekek így gyakorlatilag egyedül végezték. Megérkezett nekik a nagy halom reggeli, később az ebéd, a gyerekek pedig úgy érezték, hogy az ő felelősségük, hogy aznap egyetlen teknős se maradjon éhen.

Egy olyan farm is található a parkban, ahol háziállatokat tartanak. A játszótéren tyúkok és kis kecskék rohangáltak körülöttünk.

Van egy bolt is, ahol krokodilból készült termékeket árusítanak, krokodil koponya is kapható, a bejáratánál pedig több millió éves kövületeket állítottak ki.

Rovargyűjteménye is van a parknak. A gigantikus trópusi rovarok láttán a 9 éves lányunknak felcsillant a szeme, mert eszébe jutott a csótányos téma. Abban reménykedett, hogy felveszem a kapcsolatot a szállásadónkkal, és megkérem szépen, hogy visszamehessünk a csótányos házba a rovarirtás hatására elpusztult csótányokat összeszedegetni…

Sajnos kis krokodil és csótány reménye nélkül távoztunk a parkból.

A felnőtteknek 500 rúpia (kb. 4000 Ft), a gyerekeknek 150 rúpia (kb.1200 Ft) a belépő. Mellesleg a park csodálatos, érdemes benne sétálgatni is.

Casela Nature Park

Ha nem láttad Casela-t, nem láttad Mauritiust! – így hirdeti magát a park.

Ez szerintem nem így van, viszont mi nagyon vártuk ezt a helyet, méghozzá a gepárd miatt. A 12 éves fiam rajong a gepárdokért, természetesen felnőttkorában is velük szeretne foglalkozni. Olvastuk, hogy Mauritiuson lehetőség van gepárdokkal találkozni. Olvastuk azt is, hogy ennek feltétele a 150 cm-es magasság és a 15. életév betöltése. Megbeszéltem a fiammal, hogy gond egy szál se, majd megmondom, hogy 15 éves. Nézegettem a gyereket, de egyáltalán nem tűnt annyinak.

A parkban egyébként lehetőség van orrszarvúsimogatásra, tevegelésre, karakállal, vagy szervállal való találkozásra, de lehet oroszlánnal sétálgatni, vagy etetni őket. Ez nem tűnt túl szimpatikusnak. Hallani lehet mindenféle kábított tigrisekről, de ilyen egyedeket nem állt szándékomban bemutatni a gyerekeknek. Az itt élő állatokról viszont azt mondják, hogy emberek közelében nőnek fel, és csak a szelíd, fiatal példányokkal lehet kapcsolatba kerülni. Az oroszlánsimogatást akkor is túlzásnak éreztem, a gepárdos találkozásba belementem, egyrészt a jövő generációja számára fontos állatmentő projekt ébrentartása érdekében, másrészt, ha a gepárdok jó háziállat hírében állnak, akkor csak nem kell őket nyugtatózni…

Mikor megérkeztünk a parkba, előre mentem puhatolózni. Azt mondták azért fontos, hogy legalább 15 éves legyen az illető, mert hiába emberekhez szokott állatokról van szó, mégis bizonyos dolgokat be kell tartani a találkozásnál, amire nem biztos, hogy egy 15 éven aluli gyerek képes. Be kellett látnom, hogy nem lenne okos döntés bezárni a gyereket a gepárdok közé… Helyette a szervállal való találkozást választottuk. Nem gepárd ugyan, de nagyon örült ennek is. A 9 évesünk is részt vehetett a programban, aminek egyetlen feltétele a 145 cm-es magasság. Ezt szigorúan veszik. A szervállal való találkozás is nagy élmény volt, sokat megtudhattunk a viselkedésükről. Az állatok pedig mozgékonyak, élénkek voltak, tényleg nem tűntek begyógyszerezetteknek.

Ebben a parkban is találkozhatunk óriásteknősökkel és még sok más állattal.

A belépő árában benne van egy kör bobozás (jó hosszú a pálya) és egy szafari program, ahova külön buszjárat indul. A helyszínre megérkezve kell átszállni a szafari buszra.

A belépő ára 1100 rúpia (8800 Ft) / fő a felnőtt, 880 rúpia ( kb.7000 Ft) / fő  a gyerek. A szervállal való találkozás 550 rúpia/fő (kb. 4400 Ft).

Pamplemousses-i botanikus kert

Az egyik legrégebbi trópusi botanikai gyűjtemény a világ legszebb növényeinek ad otthont. Az arborétum körülbelül 25 hektáron terül el, majdnem 300 éves és több, mint 650 különböző növényfaj található benne.

Zöldségeskertként kezdte pályafutását, akkor még Mauritius francia gyarmat volt. Pamplemousses, ahol a kert is található, népszerű településnek számított, a cukorgyárban dolgozó rabszolgák lakták, ők dolgoztak a kertben is.

Később kialakítottak benne egy fűszerkertet, így került oda pl. szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, bors, szegfűbors. A növényeket és a magokat a világ minden tájáról gyűjteni kezdték. Kámfort hoztak Kínából, licsit Kokinkínából, kenyérfát a Fülöp-szigetekről. A gyűjtemény folyamatosan nőtt, Afrikából, Indiából, Malajziából és Polinéziából származó növények is érkeztek.

Később páfrányokat, orchideákat, bougainvilleákat és különböző pálmafákat telepítettek a világ legkülönfélébb helyeiről. Jelenleg 85 különböző fajta pálma él az arborétumban.

A hinduizmushoz kapcsolódó lótuszvirág nagy számban van jelen a parkban. A lótusz a legszentebb növény, ami a szépséget és az örökkévalóságot szimbolizálja. 

A botanikus kert egyik nagy látványossága az amazonasi óriás-tündérrózsa, melynek virága fehéren nyílik ki, másnapra rózsaszínű lesz, harmadnapra víz alá süllyed, ahol termést fejleszt. Beérése után szétesve 500 magot juttat a felszínre. Én éppen ezek közül keresgéltem egyet térdelve, a víz fölé hajolva. Mire felnéztem, az arra járó indiai nők ott álltak mellettem, kedvesen mosolyogtak és meghajtották a fejüket. Azt gondolhatták, az én vallásomban a tündérrózsa a szent virág, biztosan azért borultam térdre előtte. Nem akartam elmondani, mit keresek, ugyanis a növény hazájában, az Amazonas területén, összegyűjtik a temérdek magot, frissen főzeléket készítenek belőle, szárítva pedig lisztet. Úgysem értették volna, mit akarok egy szem maggal, úgyhogy inkább nem szóltam semmit, lassan felemelkedtem, mosolyogtam, (megfordult a fejemben, hogy vetek magamra egy keresztet, de inkább csak bólintottam) és arrébb sétáltam.

A kertben a rengeteg féle pálma között indiai üstököspálmát is lehet találni. Ez életében egyszer virágzik, valamikor 50-80 éves kora között, majd elpusztul. Ekkor viszont egyetlen, 6-8 méter magas, hatalmas virágzatot növeszt, amiben körülbelül 10 millió virág található. Ezután egy év múlva érnek be a pár centis termések, amik együttesen kb. 2 tonnát nyomnak. Ez igen ritka esemény, de ha 50 ezer évente erre járó üstököst is láthatok az égen, amit előttem a neandervölgyi ember látott, akkor egy ilyen üstököspálma-terméshullást is igazán elkaphattam volna mauritiusi látogatásom alatt. Pedig nem sokkal maradtam le az eseményről, a pálma éppen virágzott.

Kétségtelenül az egyik legszórakoztatóbb növény a kolbászfa volt. Találó a neve, tényleg úgy lógnak rajta a kolbászok, mint nagyapámnál a spájzban. Ezek körülbelül 0,5-1 méteresre nőnek, egy nagyobb példány akár 10 kilót is nyom.

A 20 méter magas fa alatt álltam, és eltűnődve néztem, ahogy kolbászok lógnak egy fáról. Ilyet még nem láttam. Aztán jött egy szél, azok jobbra-balra kilengtek. Elképzeltem, ha a fejemre esne egy, senki nem venné komolyan a halálomat, ha megtudná mi okozta… Ettől kezdve messzebbről néztük a fát.

Később megtudtam, hogy Nyugat-Afrikában, ahol a fa őshonos, rendszeresen tartanak alatta rituális szertartásokat. Gondolom, amíg nem fejlődnek ki a termések. Bár az is lehet, hogy kifejezetten a kifejlett termések alatt hatásos a szertartás – amennyiben túlélik -, mivel a kolbászt több mindenre alkalmazzák. Megenni ugyan nem lehet, de széles körben használják a népi gyógyászatban, és állítólag a viharoktól és a hurrikánoktól is megvéd, ha a házat körbeakasztgatjuk vele. Egy kisebb példányt elhoztunk, azt kiakasztom a kerítésre, hátha a nálunk előforduló enyhébb viharok ellen az is elég.

Nagyon jól sikerült a kertlátogatás, mert végig a kedvenc játékomat játszottuk: aki a legtöbb magot gyűjti össze anyának, az kap egy extra fagyit. Több száz maggal távoztunk (és körülbelül ugyanennyi szúnyogcsípéssel – szúnyogriasztó ellenére), anélkül, hogy akárcsak a kisujjamat is mozdítottam volna…

A belépés 200 rúpia/ fő (kb. 1600 Ft)

Grand Bassin

Grand Bassin egy krátertó a hegyekben, a legszentebb helyszín Mauritiuson. Grand Bassin másik neve Ganga Talao, jelentése: Ganga tó, ami utalás az indiai Gangesz folyóra. A hinduk szerint a tavat a Föld legszentebb vize, a Gangesz táplálja. A Gangeszbe az emberek milliói mennek megfürödni, sőt inni szennyezett vizéből, hogy megszabaduljanak a bűneiktől.

Mauritiuson a Grand Bassinben teszik ugyanezt. Fürdenek, üvegekbe vizet töltenek, mezítláb állnak a partján és imádkoznak. A tóba különféle dolgokat dobálnak, nagyobb szobroktól kezdve sokféle tárgyat láttunk mi is a víz alatt. A tó partjára és a tóba helyezett hindu istenek szobrai elé virágot és gyümölcsöket helyeznek, füstölőt égetnek és imádkoznak. A hangos kántálás, a harangok kongatása, a füstölők illata, a mezítláb imádkozó emberek és a különös szobrok látványa, na meg persze a gyümölcsök közt guberáló majmok szokatlan hangulatúvá teszik a helyet.

Bementünk Siva templomába, a papucsainkat a bejáratnál hagytuk. Egy hindu szerzetes megáldott minket, tilakot festett a homlokunk közepére, a hatodik csakra helyére. A hatodik csakra a bölcsesség helye. Ez a tilak segít megtartani az energiát, segíti a koncentrációnkat.

A templomban 108 harangot kongattunk, miközben 108-szor elmondtuk, hogy “Om Namah Shivaya”, ez az Istentől, Sivától való függés kinyilvánítása. Körülbelül annyit jelent: “Tisztelem Sivát”. Ez a hinduizmus legfontosabb mantrája, ami az önátalakítás erőteljes eszköze, ha odaadással kántáljuk mélyreható átalakulást hozhat az életünkben. Mondta a szerzetes, hogy összpontosítsunk arra, amit szeretnénk, azt Siva meghallgatja, és segíteni fog. A gyerekek is nagyon komolyan vették, erősen koncentráltak, aminek örülök, mert a kántálás hasznos, segít az elme megnyugtatásában és a figyelem összpontosításában. Azért 108-szor kongattunk, mert ez a szám egy szentszám, a szívcsakrát képviseli, a szeretethez és az együttérzéshez kapcsolódik. A templom emeletén folytattuk a kántálást. Az ima végén egy indiai nő kért ránk áldást, mutatta, hogy mit kell tennünk. A templomból kifelé menet a szerzetes egy fonalat kötött a csuklónkra, ami azt jelképezi, hogy Siva védelmez bennünket. Szerettünk ezen a helyen lenni, visszamentünk máskor is. De ezután már felkészülve, egy listányi kívánsággal érkeztünk.

Bois chéri

Mauritius első teaültetvénye, 1892 óta működik. A teázás a Mauritiusi emberek körében nagyon elterjedt. Annak ellenére, hogy a szigeten jó fajta kávét is termesztenek, a tea népszerűsége töretlen. Teázási szokásuk az angoloktól ered, tejjel és cukorral fogyasztják, kivéve a forró nyári hónapok alatt, amikor a jeges teát részesítik előnyben. Körülbelül 50 féle ízesítésű teát gyártanak Mauritiuson, mégis a vanília ízesítésű a kedvence az ittenieknek már körülbelül 100 éve. Teáznak reggel, teáznak délután, teáznak ha vendég jön, de a teáért nyúlnak különböző betegségek esetén is.

Bois chéri 42 féle teát gyárt, 700 tonnát termelnek évente, ennek 25 %-át szánják exportra. Az ültetvényen egy gyarmati stílusú épületben működik a gyár, ahol megismerkedhetünk a teatermesztéssel. Mauritius teájának minőségét az ideális éghajlati viszonyának köszönheti. A teacserje, a Camellia sinensis, ami rokona a jól ismert dísznövénynek a kaméliának (Camellia japonica), a nedves klímát, a nagy tengerszint feletti magasságot, az erős napsütést és a mészmentes, savanyú talajt kedveli.

A helyszínen lehetőség van teakóstolásra, egy páratlan környezetben. Majmok társaságában fogyaszthatjuk el az 1-2-3… csésze teánkat angolosan, stílusosan. A teaterasz a páfrány- és pálmaerdővel szegélyezett, tóparti teaültetvényre néz.

A teakóstolás 250 rúpia/ fő (kb. 2000 Ft), gyerekeknek ingyenes

La Plantation de Saint Aubin

Saint Aubin egy régi gyarmati birtok, a hozzá tartozó rumlepárlót felújították, és üzemeltetik. Lehetőség van végigkóstolni a cukornádból előállított különböző fajta és különböző korú rumokat. Itt található Mauritius egyik legnagyobb vanília ültetvénye. A vanília egy orchideaféle termése, ami Mexikóban őshonos, de ma már Madagaszkáron, Réunion szigetén, Comore-szigeteken és Mauritiuson termesztik a legjobb minőségűnek tartott Bourbon vaníliát. Ez a sáfrány után a világ második legdrágább fűszere. Kizárólag Mexikóban él az a méhfajta, ami a növény beporzását végzi, így ezeken a szigeteken még ma is egy fiatal rabszolgafiú kézi módszerét alkalmazzák a beporzásra. Miután betakarítják zölden a termést, hosszú hónapokon át különböző kezeléseken megy keresztül, hogy végül elkészüljön az általunk ismert vaníliarúd. Ennek a folyamatnak a lépéseit tekinthetjük meg az ültetvényhez tartozó épületben, ahol csodás vanília illat terjeng.

A bejáratnál citrusültetvény fogad, egy kis állatfarmon szarvas gidák, tyúkok, teknősök, pávák társaságát élvezhetjük. Flamingóvirág-ültetvényt nézhetünk meg, és trópusi fűszerkertben gyönyörködhetünk a kakaófák árnyékában. Találtunk a kertben egy ágyúgolyófát. Ezt a fát a világ egyik legérdekesebb botanikai kuriózumaként tartják számon. Termése emberi fogyasztásra ugyan nem alkalmas, de Indiában, Amazóniában a házi szárnyasokat etetik vele. Ebből kiindulva szereztünk mi is egyet kóstolóba, mivel tartunk otthon tyúkokat, libákat. Abban bíztunk, hogy viszonzásul egzotikusabb tojásokkal lepnek majd meg. Az ágyúgolyónak egyébként borzalmas szaga van, a bőröndön keresztül is érezhető volt.

A belépés ingyenes.

Hétszínű föld, Chamarel-vízesés, kávéültetvény

Mauritius egyetlen kávéültetvényén 1967 óta termesztenek kávét. Az ültetvényen arabika fajtájú kávé terem, ez a fajta adja a kereskedelemben kapható kávék 75%-át. A robustával szemben sokkal kényesebbek a cserjék, több gondoskodást, odafigyelést igényelnek. A fák novemberben virágzanak, mikor megérkezik Mauritiusra az eső. A szüret ideje május és szeptember közé esik. A kávébetakarításának többféle módja létezik, itt a nők kézzel dolgoznak, egyenként gyűjtik be a megfelelően érett, piros kávécseresznyéket. Az értékes kávébab tulajdonképpen a kávécseresznye magja, minden cseresznyében kettő darab található. A szemek nem egyszerre érnek, hanem több ütemben, ezért különösen időigényes munka. A szüret ideje alatt többször járják végig az ültetvényt. Ezek tudatában arra a döntésre jutottam, hogy segítek az asszonyokon legalább néhány szem erejéig. Ha nem is adom le azokat a végén szárításra és pörkölésre, de legalább annyival kevesebb szemet kell begyűjteniük. 

Hatalmas palackpálmákkal szegélyezett út vezet a Chamarel-vízeséshez, ahol a víztömeg körülbelül 100 méter magasról zúdul le. Ettől nem messze található a Hétszínű föld.

A Hétszínű föld egy 3,5 millió évvel ezelőtt kialakult képződmény aktív vulkáni tevékenységnek köszönhetően. A kevésbé ellenálló rétegek az évmilliók alatt erodálódtak, ennek során felszínre kerültek a fém-oxidok, amelyek felelősek a Hétszínű föld színeiért: piros, barna, bordó, zöld, kék, lila és sárga. A vas-oxidok felelősek a vörös és a barna színárnyalatokért, amíg az aluminium-oxidok a kék és lila árnyalatokért.

A jellegzetes dűne formát a víz alakította ki több ezer év alatt. A Mauritiusra jellemző trópusi ciklonok a felfedezése óta nem tudtak kárt tenni benne.

A felnőtteknek 500 rúpia (kb. 4000 Ft), a gyerekeknek 250 rúpia (kb. 2000 Ft) a jegy.

Vízesések:

Az ember nem is sejtené, de Mauritiuson szinte minden bokor mögött megbújik egy hatalmas vízesés. Néhányat ezekből megnéztünk.

Chamarel-vízesés: A Hétszínű földtől nem messze található. Két kilátópontról lehet rálátni a vízesésre, meglehetősen messziről.

Rochester vízesés: A 15 méter magasról lezúduló vízesés egy erdőben található. Autóval a közelében lehet leparkolni, a tetejénél. Kétféleképpen juthatunk le az aljára, vagy egy rövid sétával az erdőben, vagy ami még ennél is gyorsabb, egy határozott ugrással a vízbe. 

Mi inkább lesétáltunk, és csak aztán ugrottunk bele. Mikor már kezdtük azt hinni, hogy az Isten kizárólag nekünk teremtette a vízesést, megjelent egy helyi fiú. Büszkén megmutatta, hogy hogyan ugrik a vízbe, a vízesés tetejéről. Aztán körülbelül ugyanannyi idő alatt vissza is mászott a meredek sziklákon, hogy megmutathasson egy újabb ugrást. Nekünk leesett az állunk. Na nem az ugrástól, azt bárki tud. Hanem a mászástól. Ilyet addig még egyedül a tv-ben láttunk. Ekkor már beláttuk, hogy az Isten mégsem nekünk teremtette a vízesést. A fiú gyakorlottságát mi sem bizonyítja jobban, mint a később megjelenő turisták szerencsétlen próbálkozásai. Maximum 4-5 szikla, és mind a vízben végezték. A gyerekeknek viszont megmutatta a fiú, hogy hogyan jutnak fel egy bizonyos magasságig, ahonnan kiélvezhették a sziklaugrás örömeit.

Tamarind-vízesés: Hét vízesésnek is szokták nevezni, mivel a víz 7 egymást követő teraszra zúdul rá. A körülbelül 300 méteres magasságával Mauritius legmagasabb vízesése. A legfelső teraszának a közelében lehet leparkolni. A vízesésig egy erdei úton juthatunk, meredek sziklákon keresztül.

Mikor megérkeztünk, egy kedves helyi pár fürdött az egyik mederben, ahol a Tamarin folyó vize összegyűlik, még mielőtt lezúdul a meredek hegyről. Majd a férfi kimerészkedett egészen a vízesés pereméig. Az idő ugyan száraz volt, a víz sodrása gyenge, azért mi a háttérből kíváncsian figyeltük, hogy túléli-e. Túlélte. Ezzel a lendülettel elfoglaltuk a szakadék szélén álló családi panorámamedencét. Ehhez fogható helyen még életünkben nem fürödtünk! Előttünk a hegyek között kanyargó folyó és a vízesés további teraszainak látványa, körülöttünk a délutáni hőséget enyhítő hűvös hegyi víz, fölöttünk a déli égbolt, alattunk a tátongó mélység. Ez tehát a világ egyik legextrémebb gyerekpancsolója, amit kizárólag bátor és fegyelmezett gyerekekre szabott a természet.

További szintekre nem jutottunk el, a sziklák csúszósak és meredekek, gyerekekkel kockázatos. A vízesés esős időben életveszélyes az erős sodrás miatt, látogatása csak száraz időben ajánlott.

Alexandra vízesés: A parkolóból egy rövid, különleges fák alkotta, majmok lakta erdei úton juthatunk el a kilátópontra.

Delfinek között az óceánban

Mauritius trópusi éghajlatát, melegvizű lagúnáját kedvelik a delfinek. Általában kétféle delfin figyelhető meg a partok közelében, a trópusi- és a palackorrú delfin. 

A trópusi delfinnek több alfaja létezik, Mauritiusnál a hawaii trópusi delfin él. A legkisebbek közé tartozik, csupán 1,3-2,1 méter hosszúra nő meg. Akrobatikus mutatványairól híres. Kiugrik 3 méter magasra a vízből, és képes a tengelye körül akár 7-szer is megpördülni. A trópusi delfinen kívül csupán egyetlen másik delfinfaj képes erre. A reggeli órákban figyelhetjük meg játékos ugrásait, még mielőtt visszatér a mélyebb vizekbe vadászni. 

A legismertebb delfin a palackorrú delfin. Mauritius partjánál az indiai-óceáni palackorrú delfin fordul elő. Szintén a délelőtti órákban tűnik fel a partok közelében, viszont együtt a két delfinfajt nem lehet látni. Nem osztoznak egy területen, amint az egyik megjelenik, a másik eltűnik. Kinek melyikhez van szerencséje.

A kora reggeli órákban kihajóztunk a zátonyon túlra. Hamarosan megpillantottuk az Indiai-óceán akrobatáit. Egyre többen és többen lettek, teljesen körülvették a hajót. Megvártuk, hogy egész közel jöjjenek hozzánk, majd a vízbe ugrottunk. Egy ilyen találkozás az, amit soha nem felejt el az ember, és ami miatt tudok bízni abban, hogy a gyerekeim máshogy látják majd a világot.

A családnak 5600 rúpia (kb. 45.000 Ft) volt a túra.

De la Cambuse au Pont naturel – avagy hogy történt az, hogy lesétáltunk a térképről

Az egyik lányunk tulajdonképpen mindent gyűjt. A minden között természetesen a prospektusokat, a katalógusokat, az útikönyveket is értem. Az első szállásunk tulajdonosától egy mauritiusi túraútvonalakról szóló útikönyvet kapott ajándékba, csak mert annyira szerette volna. Az utolsó napunkon fellapozta a könyvet, és kinézett egy tengerparton fekvő, sziklák által formált természetes hidat.

Ez idő alatt a tőlünk nem messze fekvő Madagaszkáron javában tombolt a Cheneso ciklon, amit akkor már Mauritiuson is lehetett érezni. Úgy döntöttünk, hogy ciklon ide vagy oda, útnak indulunk. Az eső már csak csepergett, mikor kiszálltunk az autóból egy cukornádültetvény kellős közepén, és nekivágtunk az összesen 5 km-es túrának. A semmiből egyszer csak ott termett egy kóbor kutya, beállt közénk, és körülbelül annyit kérdezett, hogy “indulhatunk”? Természetesen igent mondtunk, megtiszteltetés volt számunkra, hogy végig velünk tartott. Az út nagy része cukornádültetvényeken keresztül vezetett. Körülbelül 40 perc alatt értük el a sziklahidat. A hullámok a ciklon miatt nagyon hevesek voltak, hatalmas robajjal csaptak át alattunk. A sziklahíd környékén egy nagy kóbor kutya falka él, nekik nem tetszett a kiskutyánk betolakodása. Csak a távolból ugattak, nem bántották. Mikor visszaértünk az autóhoz, megállt előttünk a sovány kis mauritiusi barátunk, várva a következő programot. Hazahozni sajnos nem tudtuk, de éppen volt nálunk egy grillcsirke, amit nem volt szívünk elenni előle. Búcsúzóul megkapta, és gyorsan elhajtottunk. Ő és a kedves szigete cserébe sok szép emléket adott nekünk, meg egy jó pár növény magot, hogy az otthonunkban tovább tudjuk nevelgetni Mauritiust.

I