Tartalomjegyzék, látnivalók New Yorkban
- Times Square
- Szabadság-szobor
- Ellis-sziget
- Üzleti negyed
- Ikertornyok emlékhelye
- South Street Seaport
- Brooklyn híd
- Central Park
- Queens
- A híres karácsonyfa, Rockefeller Center
A New York-i mesénk két részes, a kettő között egy forró karibi megszakítás történt. Az első részben még egy november végi, napsütötte várost jártunk pulóverben, de mire a karácsony előtti napokban visszatértünk, beköszöntött a tél. New York karácsonyi fényárban úszott, és hógolyózni lehetett az utcákon.
Kinyitottam a szemem a metrón, szemben velem egy fekete férfi tolakodóan meresztette rám a hatalmas szemeit. Ezen nagyon megdöbbentem. Szétnéztem, és láttam, hogy két ülésen alszom a három gyerekkel. Rajtunk és körülöttünk is csomagok hevertek, a gyerekek tátott szájjal borultak egymásra, a kabátjaink pedig félig a földre lógtak. Hirtelen már nem is éreztem sértőnek azt a nézést, inkább visszacsuktam a szemem.
- Times Square
Az esti fényárban úszó Times Square-nek pillanatok alatt sikerült kivernie az álmot a szemünkből, repülőút és időeltolódás ide vagy oda.
A gyerekeket a tér minden rezzenése elvarázsolta, nem győzték kapkodni a fejüket. A szemük láttára keltek életre a mesék, szaladtak egyik szuperhőstől a másikig, lelkesen ölelgették őket, akik pénzért cserébe szívesen pózoltak velük. A tér fényei az űrből is látszanak, a gyerekek még onnan is képesek lettek volna leszállni a Földre, ha ezt megpillantják.
A Disney Store-ban a lányunk kis hercegnőnek képzelte magát, szíve szerint be is költözött volna a boltba, és tulajdonképpen az egészet megrendelte a Jézuskától. Teljesen elkábították a gyerekeket! Na, de legyünk őszinték, az amerikaiak már csak értenek ehhez.
Másnap hamisítatlan, juharsziruptól édes amerikai palacsintás és gofris reggelben volt részünk. A gyerekek maguknak sütötték a szállodában a mézes-mázas reggelit. Azzal a nagy ötlettel indult a napjuk, hogy ezt majd otthon is minden reggel megteszik.
A föld alól gomolygó gőzfelhő mellett ácsorogtam a lazán kigombolt szövetkabátomban, kezemben kávéval, a munkába igyekvő sok öltönyös ember között. Már-már elfogott a déjà vu érzése, legszívesebben sietősen leintettem volna egy sárga taxit. Újabbnál újabb filmjelenet ugrott be a fejembe, nincs is még egy olyan hely a világon, amit az ember ilyen jól ismer úgy, hogy még soha életében nem járt ott.
Egy egész napunk telt el azzal, hogy megéltük az amerikai tündérmesét, jártuk a várost, élveztük az igazi, nagybetűs Black Friday-t. Hatalmas papírszatyrokkal vonultunk végig Manhattan utcáin teljes járdányi szélességben.
Miután akklimatizálódtunk, és megszoktuk az érzést, képesek voltunk kezdeni a felfedező körutat.
2. Szabadság-szobor
Nem is szaporítom tovább a szót, belevágok rögtön a közepébe. Kezdem az ikonikus jelképpel, az amerikai álom szimbólumával, amit már a gyerekek is jól ismertek filmekből és játékokból. Hajóra szálltunk, hogy testközelből lássuk a Liberty Island-en álló Szabadság-szobrot.
A hajón először Manhattan felhőkarcolóit bámultuk, ahogy a nap megcsillant rajtuk. A legszebb arcát mutatta meg nekünk a város. Aztán tátott szájjal nézték a gyerekek a szobrot, valahogy úgy, ahogy a világ minden tájáról érkező bevándorló tette azt annak idején. Ez a látvány izgalommal és reménnyel töltötte el az emberek millióit, akik évtizedeken át érkeztek az Újvilágba.
A hátunk mögött álló 93 méteres (a szobor maga 46 méter) óriás mindenképp lehengerlő, már csak a maga szimbolikus mivoltából adódóan is. A napsütötte, tavaszias időben a sziget szuper játszótérnek bizonyult. Elégedetten néztem a gyerekeket, mert valóban nem minden nap fogócskáznak a Szabadság-szobor lábánál.
3. Ellis-sziget
De indultunk tovább Ellis Island-re. Oda, ahova 1892 és 1954 között nagyjából 12 millió bevándorló érkezett: a hátuk mögött a hosszú és megterhelő hajóúttal, de a szívükben az új élet reményével léptek be a szigetre. Az ő leszármazottaik alkotják most az ország felét.
4. Üzleti negyed
Égig érő felhőkarcolók, Wall Street, bikaszobor, tőzsde, pénz, brókerek. Na, most mindenki tudja, hogy New York üzleti negyedéről beszélek. Ahonnan a város történelme is indult. Ez a rész mindenképpen más, mint Manhattan, még az utcák sem szabályosak. Találunk itt eredeti utcakövet, de még várat is.
5. Ikertornyok emlékhelye
Az ikertornyok egykori helyén két hatalmas, süllyesztett, sötét meder áll, aminek a mélyére szüntelenül zúdul a víz. Az emlékhely tökéletesen szimbolizálja a tornyok helyén és az emberek szívében tátongó űrt. Egyben szép és megrázó képet fest. A gyerekek is a hatása alá kerültek, a fejükben kavarogtak a gondolatok, záporoztak a kérdések, minden részletet tudni akartak.
A medence körül az áldozatok nevei olvashatók hosszú sorokban, azt is mind el akarták olvasni. A múzeumban pedig a baleset részleteit mutatják be.
Lelkileg megterhelő, az emberben erős érzelmeket vált ki a hely, akaratlanul is visszapörgeti a fejében az aznapi eseményeket.
6. South Street Seaport
New York történelmi kikötője, ami a gyarmatosítás idején fontos csomópont volt. Ez a hely egy kis darabka a múltból, de nem utolsó sorban pazar kilátás nyílik a Brooklyn hídra.
7. Brooklyn híd
A romantikus Brooklyn Bridge a világ egyik legszebb és leghíresebb hídja, New York-nak pedig az egyik legtöbbet fotózott látványossága.
A hídnak csak egy baja van (régen volt több is): a város legforgalmasabb helyei közé tartozik. Óriási rajta a gyalogos forgalom.
Azért mégis nekivágtunk, átvergődtük magunkat a tömegen, de nem bántuk meg. Találtunk egy szabad részt, ahol fellélegeztünk, és ahonnan élvezni tudtuk az elénk táruló utánozhatatlan panorámát.
Persze ezen a környéken is megy a kábítás. New York-ban még a szuvenírboltokkal is meggyűlt a bajunk, annyira nagyon tudják, hogyan szédítsék a népet. De végülis sikerült megbeszélnünk a gyerekekkel, hogy a Jézuska nem szeretne Donald Trump fejét ábrázoló WC kefét ajándékozni nekik, így szépen letettek róla.
8. Central Park
New Yorkban futni, görkorizni, csónakázni vagy korcsolyázni?
A filmekből jól ismert jelenetek a felhőkarcolókkal körülölelt Central Parkban készültek. A megunhatatlan, a kihagyhatatlan, a romatikus filmek szirupos jelenete: korcsolyázás New York-ban.
A park évi több millió látogatójának a nagyja egyébként New York-i, igen preferált helynek számít a lakók, de még a hírességek körében is. Ez persze nem az én műfajom, simán elsétáltam közvetlenül Michael Sheen mellett, még össze is néztünk, én meg csak nyomtam tovább a szöveget. Ha nincs ott a férjem, akkor soha nem is tudtam volna erről a találkozásról.
De nem csak erről szól a hely. Zöldellő rétek, őszi színes erdők, tavak és fantasztikus kertek alkotják a parkot. Az élővilága változatos, védett növényfajokat rejt, és még ritka állatfajokat is fedeztek itt fel. Rengeteg madárfajnak az otthona, de lepkék, szitakötők és mókusok is lakják, nem beszélve az ehető- vagy a gyógynövények sokaságáról. És lehet itt akár farkas- vagy inkább mondjuk fókaszemet nézni az egyik állatkerti állattal is.
Mellesleg nem volt mindig ilyen paradicsomi hely. Korábban használhatatlan volt a talaja, robbantások sorozatával és óriási munkálatokkal sikerült megszelidíteni a terepet.
Nos, itt és most megszakítom az “adást” kedves olvasóim, mert az ezt követő napokat/heteket már a Karib-tengernél töltöttük.
Odafelé a reptéren akadt némi intéznivaló a poggyászunkkal. Beálltunk segítséget kérni, amit meg is kaptunk, csak a célállomásban nem tudtunk kiegyezni az ügyintéző sráccal. Nem értettük, hogy ő miért nem érti az úti célunkat, mikor ráadásul feketén-fehéren oda van írva. Egy darabig mondta mindenki a magáét, majd rájöttünk, hogy ő is, és mi is San Juan-ról beszélünk. Azalatt a pár perc alatt egy életre belénk égett a város amerikaias kiejtése. Ilyen egy igazi nyelvlecke.
Még fel sem szállt a repülő, mi már akkor rá voltunk hangolódva a karibi világra.
Én az egyik gyerekkel egy nagyon vidám és hangos latin-amerikai nőkből álló banda mellé kerültem a gépen. A mellettem ülő nő rengeteg nasit hozott magával. Nem volt képes annyit egyedül megenni, ezért a 20 cm hosszú, színesre lakozott körmeivel megpróbálta kipitiszkálni a zacskóból az apró gumicukrokat, és rendre szétosztotta közöttünk. Így az út végére nagyjából elfogyott minden. Csak azt nem tudom, hogy honnan tudta előre, hogy mi is menni fogunk.
Majd jó két hét múlva csokibarnán, színes és virágos holmikban, mellkasig kigombolkozva, papucsban… egy szó mint száz stílusosan visszaérkezett a Discoverwithkids familia New Yorkba, teljes karibi lázban égve (és nem a Dengue-lázra gondolok). Ráadásul életünk legszórakoztatóbb repülőútján voltunk túl. A tagbaszakadt, fekete, férfi légiutaskísérő erős szexuális mozdulatok közepette, a szenvedélytől túlfűtötten vette magára a sárga mentőmellényt, közben szexisen fújkálta a fújókákat, és erotikus kijelentéseket tett. És maradjunk annyiban, hogy nem csak a női utasokat szórakoztatta…
De New York hamar lehűtött minket. Közben a városra rászakadt a hó, felerősödött az északi szél, és megduplázódott a tömeg. Megfizethető szállást is csak Queensben találtunk.
9. Queens-i mese
A lakosság több, mint a fele bevándorló, etnikailag sokszínű rész, így abszolút beleillettünk a tömegbe a frissen barnult bőrünkkel. A fáradtságtól kimerülve vonszoltuk magunkat és a gyerekeket a (minden szempontból) fekete utcákon, a szállásunkat keresve.
Másnap reggel farkaséhesen keltünk. Mi New Yorkban úgy éreztük, hogy már roppant rutinosan mozgunk, ezért lendületesen indítottuk a napot. A Wendy’s-ben a nagy éhségre való tekintettel nem apróztuk el a dolgot, rendeltünk egy-egy nagy menüt. Azokhoz óriás poharakat kaptunk, és ha már kaptuk, tele is töltöttük. Aztán jött a bőség zavara, a legkülönbözőbb ízű szénsavas üdítőitalokkal kellett megküzdenünk. Végeredményben az asztal úgy nézett ki, mintha egy rendezvényre készültünk volna. A minket értetlenül figyelő emberek előtt próbáltunk egészen átlagosan viselkedni, jártasnak tűnni. Kiittuk hát a poharakat fenékig. A végén még szívtunk is egy jó nagyot, hadd recsegjen, hallja csak mindenki, hogy teljesen üresek!
Szóval telt hólyaggal indult a városnézés. Meghatározta a délelőttöt a “csak azért is”megittuk a több liter üdítőt, és az ebből következő szisztematikus WC keresgélés.
Az utcákon nem sok fehér emberrel találkoztunk. Majd’ minden boltban bömbölt a spanyol nyelvű rádió, a kirakatokon spanyol nyelvű feliratok sorakoztak. Az utcákon egymást érték a mosodák, amiről eszembe jutott a sok ott játszódó filmjelenet és videóklip.
Mindenfélét árultak, állandóan leszólítottak, jó nagy volt a kavalkád. Inkább hasonlított egy latin-amerikai városhoz, mint New Yorkhoz.
10. A híres karácsonyfa, Rockefeller Center
Délután már szólt a fejemben a klasszikus, a “Reszkessetek, betörők!” betétdala. A gyerekek is pillanatok alatt felvették a karácsonyi ritmust, gyakran idéztek a filmből, nem győzték kivárni a fát.
De a leghíresebb karácsonyfát az egész világ látni akarja, mások is a fánál játszódó filmeken szocializálódtak. Szóval, ahogy közeledtünk hozzá, nemcsak az izgalom nőtt, hanem rohamosan a tömeg is. És végre megpillantottuk! Szerencsére volt annyira magas, hogy a “hátsó sorból” is lehetett látni. De mi ennyivel nem elégedtünk meg. Nekivágtunk a lehetetlennek, és a tömegen átvergődve magunkat megközelítettük. Egy óvatlan pillanatban egy képet is sikerült lőnöm a családról, ráadásul egy olyat, amibe nem nagyon hajolt bele senki.
Még a saját fejemben szóló dallamot sem hallottam, akkora volt a hangzavar, a tömeg és a lökdösődés. És ehhez még társult a rémisztő hideg.
Innen a közeli LEGO store-ba mentünk át melegedni, ahol a gyerekek kaptak egy-egy ikonikus, a várost szimbolizáló darabot. Azt nem tudom, hogy megérte-e az egy órás sorban állást.
Azt hiszem, a New York-i karácsonyfát ezután is a TV képernyőjén keresztül fogom nézni!