Lángoló vidék – Azerbajdzsán a tűz országa
Lángoló vidék – Azerbajdzsán a tűz országa

Lángoló vidék – Azerbajdzsán a tűz országa

Tartalomjegyzék, Azerbajdzsán látnivalók:

  1. Első benyomások Bakuról
  2. Milyen Baku, az azeri főváros?
  3. Láng-tornyok
  4. Bakuban mégsem annyira romantikus a gondolázás – Mini-Velence
  5. Yanar Dag
  6. Ateshgah tűztemplom
  7. Qobustani sziklarajzok
  8. Iszapvulkánok
  9. Quba
  10. Út Khinalugba
  11. Khinalug népcsoporttal való találkozás, avagy időutazás a Kaukázusban
  12. Szállások
  1. Első benyomások Bakuról

Tengeri levegő keveredve a kőolaj szagával, tűz, mecsetek, modern felhőkarcolók és a közvetlen, mosolygós emberek. Ezek voltak az első benyomások Bakuról, Azerbajdzsán fővárosáról. De nézzünk egy kicsit a dolgok mögé, és ismerjük meg jobban ezt a számunkra ismeretlen világot!

Az azeri emberek meleg mosollyal és kedves üdvözléssel fogadtak minket. Elmondták, hogy miket tudnak a történelmünkről, kérdeztek a miniszterelnökünkről, beszéltek híres magyar sportolókról, majd feltették a kérdést: Mennyire népszerű Azerbajdzsán Magyarországon? A válaszom mindig kiábrándító volt, de elmondtam nekik, hogy éppen azért vagyunk itt, mert szeretnénk őket jobban megismerni. Itthon meg elmesélünk majd mindent.

2. Milyen Baku, az azeri főváros?

Örményország után nagyon vártam már, hogy lássam a posztszovjet, kőolajszagú, fúrótoronyos, poros, ámde az internetes képek alapján fényűzőnek tűnő Bakut. A város alatt lévő hatalmas mennyiségű olaj kitermelése eleinte csak kellemetlen szagot és ipari jelleget adott a városnak, de a gyümölcse beérett. Leesett az állunk a modern, luxusboltokkal teli, és luxusautókkal villogó, de ugyanakkor bájos, keleties hangulatú város láttán. A legutóbbi, a néhány évvel ezelőtti olajvirágzásnak köszönhetően Baku újjáépült. Van itt Velence, Sydney, London, de feltekert szőnyeg formájú épület is, no meg a jellegzetes Láng-tornyok. Szőnyegek, karavánszerájok, paloták és régi tornyok, ez Baku kőfallal őrzött óvárosa, a város egy másik arca. Szóval igaznak bizonyultak az interneten látott képek a városról, ráadásul élőben jóval többet nyújt egy szimpla képnél. Lüktető, és nagyszerű a hangulata. Mi nagyon jól éreztük ott magunkat, még akkor is, ha gyalogosként egyszerűen képtelenség átkelni a többsávos utakon. Ha nagy ritkán találunk is egy zebrát, lámpa akkor sincs hozzá, csak az autósoknak, ami folyton zöld. Vagy jobbról, vagy balról…

3. Láng-tornyok

A Láng-tornyok, vagy inkább így: Flame Towers ultramodern épületeinek alsó szintjén mélygarázs működik, tehát kézenfekvő volt, hogy autónkat leparkolva szétnézzünk az épület belső terében is. A Flame Towers Azerbajdzsán “tűz földje” becenevére utal, ami az ország ősi vallására vezethető vissza. A zoroasztriánusoknak, vagy másnéven a tűzimádóknak adott otthont Azerbajdzsán (ezt később kifejtem), aminek a mai modern világ emléket állított luxuskivitelben. Hát mindenképpen egyedülálló, főleg, hogy nagyjából mindenhonnan látszanak a tornyok.

4. Bakuban mégsem annyira romantikus a gondolázás – Mini-Velence

A lányunk szülinapját egy romantikus gondolázással terveztük zárni a bakui Mini-Velencében. Megvettük a jegyeket 5 főre. Jött is a vidám evezős, és mutatta, hogy melyik csónak lesz a miénk. Már szálltunk volna be, amikor az utánunk következőkhöz sietett, akiket udvariasan besegített az egyik csónakba, és nevetgélve elindultak. A fa alatt ácsorgott egy másik evezős, aki néhány percig próbált úgy tenni, mintha nem lenne ott, de mivel tudta, hogy ott van, és tudta, hogy ezt mi is tudjuk, nagy bosszúsan felvette a sapkáját, és betessékelt minket a csónakba. Azt nem vártam, hogy végig énekli majd az “‘O sole mio-t”, esetleg azeriül, de azt azért reméltem, hogy kellemes lesz a kicsit futurisztikus “bakui gondola-élmény”.

Ahogy elindultunk a sejtelmes fények között, előkapta a telefonját, és nyomkodni kezdte. Majd a következő pillanatban mind az öten összerezzentünk, amikor hirtelen felbömbölt az első TikTok videó. Ezután próbáltam néhány fotót készíteni a családról úgy, hogy a kép hangulatát fokozó evezőst minél jobban kitakarjam. Aztán jött a következő TikTok videó, és az azt követő. Annyira belemerült a videónézésbe, hogy nekikoccantunk a falnak. Nagy ütődés, majd próbálta egyenesbe hozni, aztán ez újra megismétlődött. Nem baj, kapaszkodtunk. A végén pedig egyszerre értünk be azzal a párral, akik utánunk jöttek, de előttünk indultak, és akiket a vidám evezősük két körrel is meglepett.

Nos, azt kívánom a srácnak, hogy megtalálja a munkát, ahol eszébe sem jut majd a TikTok! Az ilyen turistacsalogató programokat általában elkerülöm, és ezúttal sem maradtunk volna le semmiről.

5. Yanar Dag

Bakutól nem messze létezik egy hegy, aminek a tüze soha nem alszik ki. A földgáz egyenletesen szivárog a talajból, a környéket gázszag árasztja el. Még a patakok felszínét is be lehet gyújtani, itt még égő források is léteznek! A gázszivárgás nem új keletű dolog Azerbajdzsánban, már Marco Polo és Alexandre Dumas is beszámolt erről, amikor a környéken tettek látogatást. A világon csak néhány ilyen égő hegy létezik, ez 1950 óta ég, amikor egy helyi pásztor eldobta a cigarettáját. A gyerekekkel készítettünk több érdekes videót a forró tűznél, nagyot játszottak a területen lévő játszótéren. Innen folytattuk tovább az utat a tűztemplomhoz. A helyre belépőt kell vásárolni, ami kombinálható Ateshgah-val, a tűztemplommal.

6. Ateshgah tűztemplom

Láttatok már olyan embert, aki szent tűz mellett imádkozik? Mi igen! A zoroasztrizmus hívei szentként tekintenek a tűzre, amelyet a tűztemplomaik központjában álló oltárban őriznek. Ez az ősi vallás körülbelül 4000 évvel ezelőtt alakult ki az Iráni-felföldön. Ma mindössze 100-150 ezer követője maradt, akik főleg Indiában és Irán területén élnek. A muszlimok üldözése elől Indiába menekülő hívőket a hinduk párszínak nevezték el, ami annyit jelent, hogy “perzsa”. Régen tűzimádóknak hívták őket, habár ők nem a tüzet imádják, hanem az Istent, akit a tűz jelképez. Ez a világ egyik legritkább vallása, mégis volt egy híres tűzimádó, akit az egész világ ismer. Ő Freddie Mercury, aki a zoroasztrizmusnak hódolt haláláig, a temetése is e vallási szokások szerint zajlott. A zoroasztriánusok istene nem ábrázolható, így a templomaikban sem festmény, sem szobor nincs, az egyetlen szentség az örökké égő tűz, ami isteni szimbólum. A hívők nem tartanak istentiszteleteket, ők azért járnak templomba, hogy az örök tűz közelében imádkozzanak. A 17. században épült Ateshgah tűztemplomot, melynek bejáratai felett még ma is olvashatók szanszkrit és pandzsábi nyelvű feliratok, az Azerbajdzsánba utazó indiaiak építették.  A tűztemplom egy mára kimerült földgázmezőre épült, tökéletes egységet alkotva ember és természet között. Ma egy mesterségesen megépített földgáz-vezetéken keresztül táplálják a tüzet a világ minden tájáról érkező látogatók miatt, akik közt akad zoroasztriánus is. Mi sötétedés után is maradtunk, és milyen jól tettük! A hely varázsa ekkor mutatkozott meg igazán. A többi ember ekkorra már távozott, csak mi voltunk a sejtelmesen lobogó tűzzel. A misztikus fény a régi kőfalra vetülve szinte megidézte előttünk a múltat.

Innen egy közeli boltba sétáltunk, ahol beszereztünk egy szimpatikus tortát, mert másnap ünnepelte a lányunk a 11. szülinapját. 

7. Qobustani sziklarajzok

Tízezer éves települések maradványai közt kirándulhatunk a qobustani dombokon. Az itt élő népek barlangokban laktak, a füves szavannákon vadásztak, és a Kaszpi-tengerben halásztak. A barlangok közelében nagyjából hatezer sziklarajz látható állatokról, emberekről, vadászatról, halakról és csónakokról – ez utóbbi bizonyítja, hogy abban az időben a terület a Kaszpi-tenger partja volt. Az ősi rajzok mellett latin és arab nyelvű feliratokra is bukkantak. A Qobustani sziklarajzok világörökségi helyszín, és a területen egy modern, szórakoztató múzeumot is kialakítottak.

8. Iszapvulkánok

Működő vulkánban játszottunk, de olyan fajtában, ami sokkal ritkább jelenség a jól ismert magmás vulkánnál. Az iszapvulkánok kialakulásáért a földből előtörő gázok a felelősek. A folyamat során a gázok víz és homok keverékét juttatják a felszínre, kifejezetten látványos módon. Van, hogy bugyborékolva tör fel az iszap, van, hogy köpköd, de láttunk olyat is, aminek a tetején ég a metán, vagy ami olajat hoz a felszínre. Mi meg kedvünkre dagonyáztunk bennük. Vannak egészen miniatűr vulkánok, és nagyobbak is, amiben egyesek meg is fürdenek. Viselkedésüket tekintve szeszélyesek lehetnek, míg a legtöbből békésen szivárog a gáz, addig a nagyobbak (több száz méteresek) időnként kifejezetten heves kitöréseket produkálnak. Egy-egy ilyen esemény során több kilométernyi területet borítanak be sárral.

A gyerekek jót játszottak a marsbéli tájon, szaladtak egyiktől a másikig, nevettek a különböző vicces hangokon, meg azon, hogy többször váratlanul leköpte őket. Főztek nekem iszaplevest, és mindenhova kenték a selymes masszát, ami igen gyorsan szárad, a szemünk láttára szilárdult meg. Vicces felvételeket is készítettünk, de azokat inkább nem osztom meg.

Az iszapnak magas az ásványi anyag tartalma, jót tesz a bőrnek, gyulladáscsökkentő hatása van, egyszóval jótékonyan hat az egészségre, emiatt különböző kezelésekben is használják. De nemcsak nekünk jó, hanem a földfelszínt is tápanyagban gazdaggá teszi.

Ez egy eléggé azeri jelenségnek minősül, ugyanis a világ összes iszapvulkánjának (számszerűen 700) a felével Azerbajdzsán büszkélkedhet. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol ennyi féle és ennyire sok aktívan működő sárvulkán lenne. A kialakulásukért felelős gázok és a kőolaj egyetlen folyamat eredményeként jönnek létre. Vagyis ahol iszapvulkán van, ott kőolaj is. Míg a gázok a földfelszínhez közelebb találhatók, addig a kőolaj a mélyebb rétegekben van jelen.

Az autónkat a főút szélén hagytuk, mert egy helyi sofőr ajánlkozott, hogy bevisz minket az azeri sivatagba, mivel néhol meredek hegyoldalra is fel kell kapaszkodni az autóval.

9. Quba

A Kaukázusba vettük az irányt. A szállásunk Qubában volt, innen indultunk felfedezni a környéket. Quba mellett egy varázslatos, ködbe burkolózott erdei mesevilág elevenedett meg a szemünk előtt, ahol az asszonyok kézzel gyúrják a tésztát, a férfiak tüzifát aprítanak, és tüzet raknak. Véletlenül botlottunk a Kaukázus hegyei közt rejtőzködő helybe, ahol minden adott, hogy élvezzük a keleti kényelmet, de közben belecsöppenünk valami egészen másba, valami egzotikusba. Itt szemmel láthatóan egy régi hagyományokra támaszkodó életformát igyekeznek konzerválni. 

10. Út Khinalugba

Ha nem égtem volna a vágytól, hogy a hegyek között élő félnomád életmódot folytató népcsoporthoz eljussunk, akkor már az elején feladtam volna. Későn érkeztünk meg a hegyekbe, és azon tanakodtunk, hogy belevágjunk-e még ma a plusz két órás hegyi útba, mielőtt besötétedik. Az út a szakadék szélén kanyarog, korlát nincs, sziklaomlások viszont vannak. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A két órás útból még egy fél óra volt hátra, amikor elérkeztünk egy hídhoz, ami a szakadékban hevert. Az a néhány autó, ami arra járt, a folyón keresztül ment tovább egy kerülőúton. A mi autónk persze erre nem volt alkalmas, úgyhogy kiszálltunk, de itt már nem akartuk feladni. Elsétáltunk a folyóhoz, körülbelül 10 perc várakozás után jött is egy autó, amit leintettünk. Azt mondta, hogy elviszi az utasait, és egy óra múlva értünk jön. Megvártuk őt a semmi közepén, de már csak egy óránk maradt sötétedésig. Tudtuk, hogy nem járjuk meg, mégis belevágtunk. Nagyjából 10 perce voltunk a férfival úton, amikor szólt, hogy “problem”. Elromlott a fék a szakadék szélén! Remegve kiszálltunk az autóból, az arra járó autósok pedig mind megálltak segíteni. Gyors fékbetét csere, és suhantunk is tovább. Volt, ahol 120-szal. Látta, hogy nagyon félünk, úgyhogy max. hangerőre tekerte a zenét, néha táncolt, nevetett, és mutatta, hogy lazítsunk! A vágyam teljesült. Meg is érkeztünk a településre. Mondta, hogy menjünk el, ő pedig megvár minket. Mikor visszaértünk, ő és egy barátja derékig volt a motortérben, az autónk kereke meg sehol. Kértük a barátját, hogy ő vigyen vissza minket, de azt mondta, hogy a “big problem”-et már megoldották, csak a “little” maradt, azzal meg mehetünk. Az autót betolták, és már mentünk is, nem volt választás. Közben besötétedett, a felhők leereszkedtek, úgyhogy olyan ködben mentünk, hogy a világon semmit nem lehetett látni. Kétségeink voltak afelől, hogy egyáltalán túléljük-e az utat, de sikerült. A népcsoporttal való találkozás viszont mindenért kárpótolt minket. 

11. Khinalug népcsoporttal való találkozás, avagy időutazás a Kaukázusban

A Nagy-Kaukázusban, közel az orosz határhoz még létezik egy falu, amit az idő érintetlenül hagyott. Mindentől távol, 2350 méter magasan fekszik az a település, ahol az emberek a világtól teljesen elzártan éltek egészen addig, amíg az első út meg nem épült néhány évvel ezelőtt a legközelebbi városig. A nagy elszigeteltségnek köszönhetően ők a mai napig őrzik az ősi hagyományokat. A 2000 főt számláló, Khinalug nevezetű település már 5000 éve lakott. A világosabb bőrű, sötét hajú emberek a saját, “khinalug” nyelvüket beszélik, amit sehol máshol nem ismernek a világon. A khinalugok vallásos emberek, az iszlám vallás hívei, korábban pedig zoroasztriánusok (tűzimádók) voltak. A hegyoldalon szinte egymásra épültek a kis házak. Az egyiknek a teteje jelenti a fölöttük lakónak az udvarát. Trágyatégla-falak szegélyezik a szűk kis utcácskákat. A trágyát szénával keverik össze, majd téglákat formáznak belőle, ezután préselik, és a napon megszárítják. Ezekből a téglákból falakat építenek, télen pedig ezzel fűtenek. A tél náluk hosszú és zord, nem ritka a -20-30 fok sem. Az utak ekkor járhatatlanná válnak, így még ma is hosszú hónapokra teljesen el vannak zárva a külvilágtól. A házakban nincs WC, sem fürdőszoba, kintre járnak mosni és tisztálkodni. A településen egy iskola, egy múzeum és mecset is található. A falu körül 8 őstemető van, és több tűztemplom áll a környéken.

A lakosság férfi tagjai elsősorban juhtenyésztéssel foglalkoznak, a nők gyapjúból ruhákat szőnek. Az emberek tyúkot tartanak, zöldséget termesztenek, méhészkednek, és gyógynövényeket gyűjtenek a hegyekben. Amikor megérkeztünk a faluba, úgy éreztük, hogy valami olyasmit találtunk a hegyek közt, aminek már rég nem kellene léteznie. Valamit a múltból, valamit, ami már elfeledett, ami egy modern ember számára szinte ismeretlen.

Az egyik fiatal nő éppen a gyapjúval dolgozott a fészerben, amikor meglátott minket. Mosolygott, és odaszólt egy idegen nyelven. A következő pillanatban elküldte a lányát, aki néhány perc múlva megjelent pár kézműves termékkel. Saját készítésű kötött zoknikat árult, egészen kis méretben. A mi lányunk választott egyet, amit 10 manatért (2000 ft) vettünk meg. Az egész jelenet olyan volt, mintha a múltba léptünk volna át, miközben hús-vér emberek között voltunk.

A khinalugok arcvonása számunkra elég különösnek tűnt. Azt találtuk furcsának, hogy a kislány annyira hasonlított a mi gyerekeinkre, hogy akár haza is hozhattuk volna, senkinek sem tűnt volna fel, hogy nem hozzánk tartozik. A hosszúkás arcuk és a világos, hamvas bőrük egyáltalán nem azt éreztette velünk, hogy Azerbajdzsánban járunk.

Mivel ránk sötétedett, és hosszú út várt még ránk, nem időzhettünk sokat náluk. Egy-két emberrel váltottunk néhány szót, és tettünk pár kört a faluban, de indulnunk kellett.

12. Szállások

Foglaltam egy szállást aznap éjszakára a Bookingon Buzovna környékén. Mesés értékelést kapott, tengerparti szálloda medencével és reggelivel. A hatalmas, több épületből álló szálloda egyetlen vendégei mi voltunk. Furcsa is volt, amikor kb. óránként írtak nekem, és hívtak a foglalást követően, hogy akkor megyünk-e, hányra érkezünk, most hol járunk, biztos-e, hogy ezt a szobát kérjük… Nem is értettem, hogy hívhatják fel óránként az összes vendéget.

A kihalt komplexumba este érkeztünk, majd elkísértek a szobánkba. Nagyon lelakott volt, egy cseppet sem olyan, mint a képeken, és cigarettafüst terjengett. Csótány nem volt, az ágyneműk és a törölközők tiszták voltak, úgyhogy lefeküdtünk. Reggel izgatottan keltem, és kisétáltam a tengerpartra megnézni a napfelkeltét. (A napfelkeltéket imádom, a naplementéket nem, mert akkor már mindig vége van a napnak.) A part olyan volt, mintha a főszezonnak egy katasztrofális esemény hirtelen véget vetett volna, és az embereknek 10 perc alatt kellett volna elhagyniuk a területet. Napernyők a földön, a bárok, éttermek székei a homokban, kiszakadt babzsákok hevertek szanaszét, szemét mindenhol…

Visszamentem, és mondtam a családnak, hogy a tengerpart csak erős idegzetűeknek való, menjünk inkább reggelizni! Megkerestük az éttermet, ahol tömény cigiszag és egy mosolygós pincér fogadott a színes fogsorával. Úgy tűnt, hogy ételdarabok szorultak a fogai közé, de azok a műfogai voltak. Inkább kint ültünk le. Mindegyik asztalon kismacskák feküdtek, a székek sárosak és vizesek voktak. Nagy nehezen összeállítottunk egy asztalt, a  hosszú és koszos körmű férfi leseperte a macskaszőrt a terítőről, elvitte a cigicsikkeket. Hamarosan meg is hozta a kávékat és teákat. Furcsa darabok úszkáltak a csészékben, a kávé fele pedig a csészén kívül és a tányéron volt, de ezzel a pincér nem törődött. Mondtam a férjemnek, hogy most álljunk fel, és menjünk el! Azt mondta, hogy nem akarja szegényt megsérteni, mostmár maradjunk. Egyébként tényleg kedves volt. Így felváltva jártunk sétálni a partra, és közben a homokba öntöttük ki a teákat és kávékat. Bár, ha csészéstől hajítom el, az sem tűnt volna fel senkinek.

Aztán megérkezett a reggeli. Szinte minden összetevőjében egy fekete szőrszál fénylett. Az arra járó apró cicákkal próbáltuk megetetni a nagy adag ételt, mert a kóbor kutyák felszívódtak, pont akkor, amikor szükség lett volna rájuk. Aztán megérkezett a kb. 30 tojásból készített rántotta, de nyers tojás úszkált a tetején. A macskák már alig győzték enni az előző adagot is, ám ekkor megjelent egy újabb kiscica. Elindult felénk, aztán nekiment a falnak. Rájöttünk, hogy vak. A cica visszafordult, a rántotta a földön maradt. Na, mondtam a férjemnek, hogy nem bohóckodok tovább, én befejeztem, elmegyek. A fiam, aki két szőrszál közül próbált kiszedni magának egy-egy falatot, azt mondta, hogy hova sietsz, anya? Még be sem fejezted a reggelidet! Na, erre annyira kitört belőlünk a nevetés, hogy abba sem bírtuk hagyni. Gyűjtöm a “reggeli kilátással” élményeket, hát ez is – ha akarom, ha nem – meg fog maradni az emlékezetemben…

Mikor távoztunk, mondtam a férjemnek, hogy adja le ő a kulcsot. Pár perc múlva siet hozzám, hogy adjam a telefont, mert kérik, hogy a szemük láttára értékelje a hotelt! Mondtam neki, hogy ne tegye, de ő nem akart velük ellenkezni. Végül 5 csillaggal értékelte a szállodát a bookingon, mert két alkalmazott “segített” neki. Hát ilyet sem csináltunk még, mert mi is az értékelések alapján választunk szállást, és a korrekt értékeléssel tudjuk segíteni a többi utazót. Úgyhogy ezúton kérek elnézést azoktól, akik éppen ide foglalnának!

A többi szállással teljesen elégedettek voltunk, azokra szívből ment a jó értékelés.

Összességében Azerbajdzsán egy roppant érdekes világ, tele van különlegességgel és kedves emberekkel. Az árak alacsonyabbak, mint nálunk, a gyerekek pedig kifejezetten jól szórakoztak az egész utazás alatt.

Menjetek, és ismerjétek meg ti is ezt az országot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük