Tartalomjegyzék, látnivalók:
- A luxus
- A nyomor
- A történelem – Casco Viejo
- A dzsungel – Metropolitan Natural Park
A címnek megfelelő sorrendben mutatom be a várost.
- A luxus
Panama Latin-Amerika egyik legfejlettebb országa, amit főként a csatornájának köszönhet. Panamaváros felhőkarcolós üzleti negyede a nagyvállalatok központja, a nemzetközi bankszektor közép-amerikai centruma. A város ezen területén világszínvonalú luxusban élhetnek az emberek.
A tengerparti lakóparkban, ahol laktunk (egy órányi autóútra a várostól), a lakások egyéni tulajdonban vannak, a tehetősebb panamai emberek töltik ott a hétvégéket. Legtöbben a bankvilágban dolgoznak vagy más nagy cégeknél, de az egyik házaspárnak magánklinikája volt, ők például a francia Alpokba járnak síelni.
2. A nyomor
A fényűző életet kevesen engedhetik meg maguknak, az emberek többsége a felhőkarcolók árnyékában él. A latin-amerikai országok közül itt a negyedik legrosszabb a jövedelemeloszlás, a lakosság egy szűk rétegének magas a fizetése, míg a népesség 22%-a a szegénységi küszöb alatt él. Ezen a téren jelentős etnikai különbségek vannak, az őslakosok területein az emberek 86%-a szegény, 66 %-a pedig rendkívüli szegénységben él. A vidéki területeken még nem is annyira szembeötlő a különbség, de a fővárosban mellbevágó kontrasztokat tapasztaltunk.
Az óvárosi rész összeér a nyomornegyeddel. Az egyik utcában elegáns kávéházban, vagy bohém argentin steakhouseban ücsöröghetünk, de akár egy görögös étteremben ebédelhetünk meg, míg a következő utcában mezítláb szaladgáló pelenkások játszanak a kukából kihullott szeméttel. Éjjelente a turistákkal elárasztott téren, a Plaza Herrerán a gyertyafényes vacsora közben kellemes zene szól, míg pár méterrel odébb az embernagyságú hangfalból olyan hangerővel bömböl a latin zene, hogy a maradék vakolat is lehullik a házakról. Együtt bulizik az utca apraja-nagyja.
3. Történelem-Casco Viejo
Panama óvárosa egészen egyedülálló. Míg a környező országok nagyvárosai pusztán a spanyol gyarmati stílus jegyeit viselik, addig itt az építészeti módok szokatlan keveredésével találkozunk. A spanyol, a francia, az olasz stílus, de az Art Deco elemei is megjelennek, miközben karibi hatás is érvényesül. Barokk homlokzatok, kovácsoltvas erkélyek tárulnak elénk a szűk utcácskákon, amiket az épületek változatos színei tarkítanak.
Az óvárost 1519-ben alapították a spanyol konkvisztádorok, így ezzel a legidősebb európai településnek számít Amerika csendes-óceáni partvidékén. Megalakulása után rabszolgafelkelés, tűzvész, de még földrengés is sújtotta. 1671-ben pedig Henry Morgan, az egyik leghírhedtebb karib-tengeri kalóz kirabolta, aztán felgyújtotta, aminek következtében teljesen elpusztult a város. Két évre rá a francia telepesek néhány kilométerre az eredetitől újraépítették. Kezdetben csupán 300 házból állt, ami mind a gazdag családoké volt. Vastag falat húztak köré, hogy a lakosság többi részét kizárják. Ebben az időben a városközpontot a Plaza Mayor, vagy más néven a Plaza de la Indepencia (Függetlenség tér) alkotta.
A város ezután bővült, ma négy főtere is van:
1. Függetlenség tér, ami évszázadok óta egyedülálló.
A látnivalói közé tartozik a téren álló panamavárosi székesegyház, ami összesen 108 éven át épült, végül 1796-ra készült el. Ez a gyarmati építészet egyik remek példája. A téren található az El Palacio Municipal épülete, ami a 20. század elejéről származik, neoklasszicista stílusban épült. Szintén itt található a Panama-csatorna múzeum és a Grand Central Hotel is.
(1. kép: Panamavárosi székesegyház, 2. kép: El Palacio Municipal, 3. kép: Panamavárosi székesegyház előtt kuna indiánok táncolnak, 4. kép: Grand Central Hotel)
2. Bolivar tér, amit a nagy szabadságharcosról, egy egész ország névadójáról, Simón Bolívarról neveztek el. A téren egy szobrot állítottak az emlékére. Itt áll a Casco Viejo egyik legnagyobb és legimpozánsabb épülete, a Palacio Bolívar, ahol Simón Bolívar tartotta a kongresszusokat.
(1. kép: Simón Bolívar szobra, 2. kép: Palacio Bolívar)
3. Herrera tér, amit a tűzvész után üresen maradt földterületre építettek.
4. A tengerparton fekvő Francia tér, amit 1922-ben építettek a franciák tiszteletére a Panama-csatorna építéséért.
Számtalan romot láttunk, kápolnákat, kolostorokat, gyarmati palotákat, de katonai épületek maradványaiba is botlottunk. Ezek mind a város gazdag múltjáról tanúskodnak. Az El Arco Chato templom például 1678-ban épült. Többször tűzvész áldozata lett az épület, a fából készült belső rész és a torony soha nem is épült újra.
(kép: El Arco Chato)
A Companía de Jesús egy jezsuita kolostor, amit 1641-ben építettek, de 1749-ben Panama első egyetemeként működött. 1781-ben leégett, 1882-ben pedig földrengés rongálta tovább. 1983-ban kezdték helyreállítani.
Panamaváros történelmi központjában kis indián pavilonok sorakoznak egymás után, ahol a saját készítésű termékeiket árulják, úgy mint molát, fából faragott eszközöket, vagy gyöngyökből fűzött ékszereket.
Casco Viejoban egyszerre ismerkedhetünk a gazdag történelemmel, magunkba szívhatjuk a különböző korok építészeti stílusait, miközben szert tehetünk egy több száz dolláros panamakalapra, és megkóstolhatjuk a világ egyik legdrágább kávéját, a Geishát pár dollárért. Ismerkedhetünk az indián kultúrával, romantikázhatunk gyertyafényes vacsoránál, éjjel pedig igazi karibi buliban zárhatjuk a napot. Megálmodni sem lehetne színesebb városrészt. A panamai utazásunk során számtalanszor visszatértünk az óvárosba, annyira szerettük a hangulatát. Két éjszakára pedig egy igazi koloniális épületben szálltunk meg csupán pár lépésre a Függetlenség tértől. Casco Viejo 1997 óta a világörökség részét képezi.
Érdekesség
Panamában minden évben új rendszámtáblát kap a legtöbb autó. Ehhez előzetesen le kell vizsgáztatni a járművet. A szám a régi marad, míg a felső sáv évente más színű lesz, hogy a rendőrök könnyebben tudják azonosítani azokat a járműveket, amelyek nem rendelkeznek érvényes műszaki vizsgával. Az autótulajdonosoknak a cserét minden év ugyanazon hónapjában kell intézniük, nem csúszhatnak vele egyetlen napot sem.
Panamavárosban megnéztük, hogy telik egy olyan nap, amikor megkapják az új rendszámtáblát. Egy fiatalember, akit megkérdeztünk hajnali 5-kor állt be a sorba, délután egy órakor körülbelül a felénél járt. Ezekben a napokban kisebb sátrakat állítanak a térre, hogy az emberek kibírják a hőségben az egész napos sorbanállást.
4. Dzsungel-Metropolitan Natural Park
A Metropolitan Natural Park egy 265 hektáros dzsungel a fővárosban, ahol majmok, papagájok, mókusok, teknősök és lajhárok élnek. Olyan trópusi szárazerdő alkotja a parkot, ami az ország más területéről már teljesen eltűnt.
A dzsungelben a kedvencünk a kilátó volt. A mellettünk lévő fa tetején egy lajhár himbálózott, míg mások a felhőkarcolót bámulták, mi a lajhárt néztük.