Ízek, illatok, forradalmak

Tartalomjegyzék, látnivalók:

Napóleon mondta – illatos Korzika
Korzikai gasztrotúra – ízek
Átlőtt útjelzőtáblák – forradalmak
Korzika jelképe – Pasquale Paoli
Bonifacio, Korzika gyöngyszeme
Ajaccio
Aléria, ókori romváros
Korzikai táj, hegyvidék, tengerpart

Napóleon mondta – illatos Korzika

Napóleon azt mondta: Az ember már jóval azelőtt érzi Korzika illatát, hogy megpillantaná. A korzikai macchia illata árad a szigetről, amit a szél messzire szállít.

Macchia

A macchia egy bozótos, szinte áthatolhatatlan cserjés, amit magas illóolaj-tartalmú növények alkotnak. A mediterrán éghajlatú területeken nő, de az ember már a legtöbb helyen kiirtotta az eredeti növényzetet. Korzikán viszont buján növekszik, több, mint a sziget felét ez borítja. A tengerparti zónától egészen a hegyekig terjed.

Mindegyik növénynek egyedi aromája van, ami általában a levelekből árad. Ez az illat a tavaszi felmelegedés hatására még intenzívebbé válik. A macchiát alkotja többek közt a mirtusz, a szamócafa, a curryfű, az olajfa, a mandulafa, a fügefa, a szelídgesztenye, a korzikai fenyő, de vadon nő a kakukkfű, a levendula, a majoranna, a rozmaring, és a menta is. A szigeten egyébként 2000 különböző növényfaj él, amiből 78 endemikus. Csak orchideából például 40 félét számoltak.

2. Korzikai gasztrotúra

A korzikai ételek alapját a macchia képezi. A magas illóolaj-tartalmú növények amellett, hogy beillatosítják a szigetet, megízesítik a fogásokat is.

A korzikai konyha fűszerei a macchiából származnak. Itt az erdei menta és a majoranna az alapfűszerek, de a rozmaring vagy a kakukkfű sem hiányzik az ételekből.

Ami a sajtokat, és a húsételeket illeti, a macchiának itt is nagy szerepe van a különleges íz kialakításában. A szabadon tartott állatok a macchiában nevelkednek, így a belőlük készített kolbászokat is átjárja a növények erőteljes zamata. A vaddisznók is a bozótosok lakói, ezáltal a vadhús íze is egyedi a szigeten. Aki szereti a húsételeket, az itt biztosan megtalálja a számítását. A sertésmájból készült kolbászt, a figatellut nekik nem érdemes kihagyniuk!

Különösen nagy figyelmet érdemel a sziget egyik specialitása, a brocciu, ami egy sajtféleség. Októbertől májusig jellegzetes aromát kap a vadfűszereken nevelkedett juh és kecske teje miatt. Állagra egy túrós krémsajthoz hasonlítanám, ízre inkább tejes, vajas ízű, mégis zamatos. Fogyaszthatjuk sósan a szigetről származó olívabogyóval vagy édes fügelekvárral.

Napóleon nagyon szerette a gesztenyés ételeket, ezért betelepíttette a szigetre a szelídgesztenyét. Mára a fa a macchia részét képezi, termését pedig számtalan ételben használják. A gesztenyelisztből sütemények készülnek, de a korzikaiaknak még gesztenye sörük is van. Megkóstoltuk a sört, habár gesztenye íze nincsen, de finom.

Számtalan borászat van a szigeten, a jó borokból is kedvünkre válogathatunk.

Természetesen nem hiányoznak a halételek és a tenger gyümölcsei sem az étlapról, amit frissen fognak Korzika tiszta vizű tengeréből. Itt biztosan mindenki talál a fogára valót!

3. Átlőtt útjelzőtáblák – forradalmak

Átlőtt és felgyújtott útjelzőtáblák, lefestett francia nyelvű írások. Ezek mind az évtizedeken át tartó függetlenségre való törekvés eredményei Korzikán.

A sziget 1768 óta Franciaországhoz tartozik, de a lakók hosszú ideje követelik az önállóságukat. A korzikai hegyekben tanyáztak a felkelők, akik Korzika függetlenségéért küzdöttek. Nem riadtak vissza az erőszaktól, a merényletekről, a robbantásoktól sem. Ennek ellenére nagyobb arányban lakják a szigetet azok, akik nem is akarnak különválni Franciaországtól, hiszen sokat köszönhetnek az országnak.

A szigeten az is fokozza az ellentéteket, hogy míg sok korzikai Franciaország szárazföldi részére kényszerül munkalehetőség híján, addig a külföldieket igenis vonzza a kicsi, csodálatos sziget, ezért többen döntenek úgy, hogy ott telepednek le. Őket pedig a helyi szélsőséges szervezetek betolakodóként kezelik.

Korzikán a nyelvi kérdés kardinális jelentőségű. A szigetnek ugyan saját nyelve van, a korzikai, ami tulajdonképpen az olasz toszkán dialektusának és a Szardínián beszélt szárd nyelvnek a keveréke, de a szicíliai dialektussal is rokonságot mutat. A nyelvet veszélyeztetettnek nyilvánították, mivel eltűnőfélben van az igen erős elfranciasítás miatt. Ráadásul nemrég a franciák betiltották, vagyis nem lehet használni a közhivatalokban és a bíróságon sem. Egyébként pont a szélsőséges megmozdulások hatására vált önálló nyelvvé a korzikai. A lakosok mindössze 10%-nak ez az anyanyelve.

Az utak mentén egymást érik az átlőtt útjelző táblák. A települések neveit kétnyelvű táblák jelölik, amelyeken franciául és korzikai nyelven vannak feltüntetve a nevek. A francia feliratok pedig le vannak festve. Korzikának viszályos a múltja, feszült a jelene.

4. Korzika jelképe – Pasquale Paoli

Aki életében látott már valamit, ami korzikai, leszámítva Napóleont, az biztos találkozott Korzika jelképével. Pasquale Paoli a sziget nemzeti hőse. A szimbólum, akinek az ábrázolása mindenen megjelenik, ami korzikai. Legyen az étel vagy rendszám, de még a zászlójukon is az ő képe van. A szabadsághős, a jelkép.

5. Bonifacio, Korzika gyöngyszeme

A város legkülönlegesebb látnivalója a hatalmas mészkősziklákra épített óváros, ami 65 méterrel magasodik a tenger fölé.

1420-ban Aragónia királya be akarta venni a várost. A tenger felől érkező király a katonáival lépcsősort faragtatott a könnyen faragható mészkőbe. A legenda szerint az aragóniai katonák egyetlen éjszaka alatt építették fel a 187 lépcsőfokból álló lépcsősort. A várost viszont így sem sikerült bevenniük, ezért a király szégyenében többé vissza sem tért.

A szűk utcák középkori kis épületei szinte hangosan mesélnek a múltról. A támadásokról, a lakóiról és még Napóleonról is. Egyes házak földszintjén például nem lehet bejáratot találni. A lakók régen létrákkal közlekedtek a házaikba, amit azután mindig felhúztak. Ezzel védték magukat a gyakori támadások ellen.

A sziklavárosból fantasztikus kilátás nyílik a Bonifaciói-szorosra, ami Korzikát és Szardíniát választja el. Napos időben tisztán lehet látni a 12 km-re fekvő Szardínia hegyeit.

Megmásztuk a gyerekekkel a meredek falba vájt lépcsőket, és meg is számoltuk. 187! A helyszínen adnak bukósisakot, ám cipő legyen nálunk, mert papucsban nem engednek a lépcsőkre!

6. Ajaccio

A város leghíresebb látnivalója a Bonaparte-ház, Napóleon szülőháza. Egy korzikai utazás nem lehet teljes enélkül.

A császár ükapja költözött először a házba, ám akkor még két családé volt. Később felvásárolták az egészet, Napóleon apja pedig kibővítette. A császár itt látta meg a napvilágot, és 9 éves koráig benne is lakott. Napóleon édesanyja, Letizia rendezte be az akkori trendet követve. Marseilleben inspirálódott, divatos minták díszítették a falakat és a plafont is. A házban többek között Napóleon hajtincsét is őrzik. A helyszínen vásároltuk a jegyeket.

7. Aléria, ókori romváros

Korzika keleti partján található az egykori föníciai település, Aléria, ahol egy ókori romváros és a feltárásából származó leleteket bemutató múzeum látogatható.

8. Korzikai táj, hegyvidék, tengerpart

Míg Korzika alacsonyabban fekvő területeit igazi mediterrán vidék jellemzi, addig a hegyekben kirándulva alpesi hangulat fogad. A napsütötte partok mentén a tipikus fűszerekkel kevert virágillat (macchia illata) terjeng, a városokat a frissen sült tészta és hal illata járja át, de a hegyekben a friss, üde, hűvös, levegő csap meg bennünket. A szigeten vannak sziklás és homokos tengerpartok egyaránt, a víz kristálytiszta és azúrkék. A hegyekben vízesések mellett kirándulhatunk mesés hegyi falvak érintésével. A sziget legmagasabb pontja 2706 m magas, és még ottjártunkkor, áprilisban is hóval borított.