Milyen Albánia? Érdemes odautazni?
Kezdjem a Cheetost evő kecskével, aztán folytassam az autópályán talicskával szaladó albán bácsival? Netalán azzal, hogy mindig legyen nálunk víz, ha autót bérlünk?
Tartalomjegyzék, látnivalók:
- Általánosságban
- Mély benyomást tesznek rám az emberek – milyenek az albánok?
- Közlekedés autóval
- Tengerpartok
- Butrint Nemzeti Park
- Durres
- Gjirokastra, a kőből épült város
- Szeretnétek diktátorosat játszani egy atombunkerben?
- Syri i kälter
- Kruja
- Apollónia, Albánia egyik legjelentősebb romvárosa
- Belopta magát a szívünkbe?
- Általánosságban
Albánia gazdasága elmarad az európai országokétól, és mivel nem uniós, ezért a szabályok sem vonatkoznak rá.
Az ország földrajzi szempontból nagyon szerencsés helyzetben van, az Albán-Alpoktól kezdve a Jón-tenger kristálytiszta vizéig bőven élvezhetjük a természet kínálta csodákat.
A történelemről nem is beszélve. Lépten-nyomon romokba botlik az ember. Tulajdonképpen az ókori világ hagyatékára építkeztek a középkorban, így akár ókori romokból felhasznált anyagokból épült középkori templomban is sétálhatunk. Látnivalókban minden bizonnyal bővelkedik az ország.
A nagy városok nem hasonlíthatók egy modern uniós országbeli városhoz, sem az épületei, sem az utak minősége, sem a tisztasága. A csapvíz nem iható. Körülbelül itthoni árakkal kell számolni az élelmiszerek terén, a benzin még drágább, a szállások pedig olcsóbbak. A belépők is olcsók.
2. Mély benyomást tesznek rám az emberek – milyenek az albánok?
Korzikán például nem egyszer találkoztunk a korzikaiak középső ujjával. Mondjuk akkor, amikor a 70-es táblánál 70-nel mentünk. Nem bizonyult elégnek előzés közben mutogatni, hanem lehúzták az ablakot is, és kitették a kezüket, hogy jól láthatóvá tegyék a véleményüket.
Albánia más világ. A francia riviéra elit partjainál biztosan nem látunk öreg bácsit kolompoló tehenekkel. Albániában az természetes, hogy egy felkapott tengerparti szakaszon az étterem körül terelgetik az állatokat, ahogyan az is, hogy szívből jön a kedvességük.
A nevezetességekhez 12 éves kortól kell belépőt fizetni, de sosem engedték, hogy a 13 éves gyerekünknek megvegyük a jegyet.
Amikor az utazásunk végén a reptérre tartottunk, már csak eurónk maradt. A mélygarázsban ülő jegyszedő azt mondta, hogy ne fizessük ki a parkolójegyet, kár lenne emiatt átváltani az eurónkat! És kinyitotta a sorompót. (Albánia pénzneme az albán lek. Általában készpénzzel tudunk fizetni az országban, euróval is lehet, de helyi lek-ben adnak vissza. A reptéren lehet váltani.)
Este, amikor a lefoglalt szállodába megérkeztünk, többen is felkísértek a szobánkba. Elkezdték rendezni a székeket, a teraszon pakoltak. Mondtuk, hogy erre semmi szükség, de nagyon a kedvünkre akartak tenni. Úgyhogy mi ahelyett, hogy aludtunk volna, beálltunk nekik segíteni székeket, asztalokat pakolni.
A nyelvvel nincs gond, beszélnek angolul. Egy kis zavar csak akkor volt, amikor a reggelinél kértem még a kancsóba szörpöt a gyerekeknek, és a pincér megrázta a fejét. Visszahúztam gyorsan a kancsót, aztán mondta, hogy „Yes!” Erre odanyújtottam, amikor megint rázni kezdte a fejét. Egy ideig játszottam a kancsóval, majd kikapta a kezemből, és mosolyogva teletöltötte. Később derült ki, hogy náluk a fejrázás jelenti az igent, a bólogatás a nemet.
Hegyi utakon autókázva szebbnél-szebb tájakat láttunk. Megálltunk egy forrásnál, ahol mézet és kecsketejet árultak. Ott állt egy kecske. Amikor a gazdája hozott neki a boltból egy zacskó cheetost, a kecske örömében majdnem elszakította a láncot. Egy pillanat alatt felfalta az összes chipset. Azt mondta a bácsi, hogy ez a kedvence. Megpaskolta a kecskéjét, és büszkén mondta: „Jó kövér!”
Korzikán a macchiában tartják a kecskéket és a többi állatot, amitől a tejük is fűszeres és zamatos, ettől a termékeik is különlegesek. És igazodnak az európai szabványokhoz. Itt nem igazodik azokhoz senki, de a kecske szeretetből kap chipset. Melyik a jobb? Néha az jut eszembe, hogy egyszerűen túl rövid az élet ahhoz, hogy mindig a szigorú szabályok szerint éljünk, hogy mindig mindenben megfeleljünk.
Albániát a természetesség jellemzi, az embereket a kedvesség. A táját a szépség, a történelmét a változatosság.
3. Közlekedés autóval
Sokan szidják a vezetési stílusukat, például, hogy a körforgalmat nem tudják használni. Azt amúgy sem túl sok országban használják helyesen, és az is igaz, hogy az albán sofőrök vakmerők, de vezettünk már sokkal rosszabb helyeken is. Több arab, karibi és afrikai országot megjártunk, úgyhogy Albánia nem jelentett gondot. Nem néztünk furcsán az autópályán szaladó albán bácsira, aki a külső sávban a talicskáját tolva megpróbálta felvenni az autókkal a tempót, és éberek voltunk, amikor felgyorsult a megfelelő sebességre, és átvágott előttünk.
Nem lepődtünk meg azon sem, amikor jelezte a bérelt autónk, hogy felforrt a hűtővíz. WhatsApp-on hívtuk a kölcsönző által megadott számot, ahol mondták, hogy ilyenkor öntsük fel maximumig a hűtőfolyadék-tartályt ivóvízzel – szóltak előre Megtettük, de amúgy nem szóltak előre, legfeljebb csak akartak.
4. Tengerpartok
Képeslapra illő képek árasztják el az internetet az albán tengerpartokról, én is olyanokat hoztam. Ez nem volt nehéz, mert azúrkék a tenger, kristálytiszta a víz, fehér színű a part. A partokon viszont egymást érik a bárok és az éttermek, állítólag nyáron lökdösődni kell ahhoz, hogy bejussunk a vízbe. Májusban viszont csak a miénk volt.
5. Butrint Nemzeti Park
Dél-Albánia felkapott nyaralóövezetébe látogatva nem csak a fehér homokos tengerpartokat élvezhetjük. Ksamiltól 5 km-re a görög-albán határnál található egy nemzeti park, ami az UNESCO világörökség része. A gyönyörű természeti környezet egyben jelentős történelmi helyszín is. A Butrint Nemzeti Parkban mintegy kétezer évet átívelő időszakból származó különböző korok romjai sorakoznak egymás mellett. A római és a görög örökségek édesvizű tavakkal, sós vizű mocsarakkal, lagúnákkal, kis szigetekkel és csatornákkal tarkított vidéken állnak. A nemzeti park több, mint ezerkétszáz különböző féle állatnak és növénynek az élőhelye. A kitaposott ösvény hol az erdőben, hol a vízparton terkereg az eltérő korszakok maradványai közt.
A romok közt elkapott minket az ihlet, és készítettünk egy kisfilmet, amit ITT találtok.
6. Durres
Durres Albánia legrégebben alapított városa. Leghíresebb látnivalója a római kori amfiteátrum, de több helyen is ókori romokba lehet botlani egy séta során.
Albániát 1501-ben hódította meg az Oszmán Birodalom, innentől kezdve a lakosság nagy része felvette az iszlám vallást, ma is ők vannak többségben. Azokban az időkben az országban számtalan mecset épült, Durresben ezek közül a legimpozánsabb a főtéren álló Nagy Mecset.
Mi lekanyarodtunk a kedvelt, népszerű utcákról, és vegyes, de mindenképpen érdekes képet kaptunk a városról. A tengerpartját nem találtuk különösebben hívogatónak, úgyhogy itt nem fürödtünk.
7. Gjirokastra, a kőből épült város
Gjirokastra az UNESCO világörökség része. A történelmi várost a hagyományos palakővel fedett házai, a macskaköves utcái teszik olyan jellegzetessé. A város látképéhez tartozik a felette magasodó fellegvár, ami Albánia legnagyobb erődítménye. Gjirokastra Enver Hoxha szülővárosa, akinek szülőháza ma néprajzi múzeumként működik.
A hangulatos bazársoron egymást érik az éttermek, a fagyizók és a kézműves termékeket árusító szuvenír boltok. Az albánok roppant büszkék Teréz anya albán származására, így több helyen találkozunk az arcképével.
De ha elég volt a romantikus városi sétából, akkor a vár alatt található atombunkerben ismerkedhetünk Albánia szélsőségesen kommunista diktátora által vezetett ország kemény múltjával.
8. Szeretnétek diktátorosat játszani egy atombunkerben?
Albániában ezt is lehet. Enver Hoxha diktátor paranoid viselkedésének eredményeként Albániában országszerte betonbunkerek állnak. Több, mint 750 ezer épült belőle.
A szélsőségesen kommunista diktátor mániákusan rettegett a külső támadástól. Főleg az Amerikai Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól való félelmében 1971-től kezdve egészen az 1985-ben bekövetkezett haláláig építtette a bunkereket. Ezalatt teljesen kizsigerelte Albánia gyenge gazdaságát. Olyan dolgoktól vonta el a pénzt, mint például utak vagy lakóépületek létrehozása. Az építésekhez felhasznált óriási mennyiségű építőanyag megoldotta volna az ország nagyfokú lakóház hiányát.
A kisebb bunkerek (2 vagy több személyes) gombákra emlékeztető, félköríves létesítmények, míg a nagyobbak, több száz ember befogadására alkalmasak, és kibírnak egy atomtámadást is.
A nép bevonásával sikerült megvalósítani a bunkertervet. Miközben a lakosság jelentős része valamilyen formában a hadsereg tagja volt, az építésben is részt kellett vennie. Gyárakat húztak fel, és éveken át mindenhova bunkereket telepítettek. A városokba, a szállodák udvaraira, a tengerpartokra, a hegyekbe is, ahova szamarakkal cipelték fel az építőanyagot. A gyerekek néhány éves koruktól kezdve készültek egy esetleges támadásra. Megtanították nekik, hogy hol találják a lakóhelyükhöz legközelebb eső óvóhelyet, fegyverrel a kezükben pedig gyakoroltozniuk is kellett.
A betonbunkerek a párt jelképei voltak, egy leigázhatatlan országé, de egyesek szerint inkább a diktátor mérhetetlen elszigetelődési törekvését fejezték ki. Hoxha 1985-ben bekövetkezett halála után a lakóhely hiánya arra kényszerítette az albánokat, hogy az üresen maradt bunkerekbe költözzenek.
A bunkereltávolítási program keretén belül többtől is megszabadultak, a bennük tárolt fegyvereket felhasználták, a berendezést elvitték. A mai napig nincs rá pénzük, hogy az összeset eltávolítsák. A tengerpartokon találhatók víz alá süllyedtek, de találtak őrizetlenül hagyott, nagyobb vegyifegyverkészlettel rendelkezőt is. Egyesek kreatívan felhasználták, például méhészkedésre, de volt, aki átalakította kávézóvá, büfévé vagy tengerparti étteremmé.
Habár a legtöbb létesítmény egy-két fő számára épült, mi egy 800 méter hosszú, 59 helyiségből áll alagutat látogattunk meg, ami még nem is a legnagyobb az országban. A titkos létesítmény 1970-ben épült a gjirokasträi vár alatt. Úgy tervezték, hogy atomtámadás esetén többféle funkciót is be tudjon tölteni. Külön szobát kaptak a kormány miniszterei, a politikai elit tagjai, de a helyi hatóságok embereinek is kialakítottak egy helyiséget. A 200 ember befogadására képes alagútnak egy konyhája volt, ami főzésre nem alkalmas, csak konzervek kiosztására. Három mosdóval látták el, ebből egy a kormány embereié. Láthattunk egy külön szellőzőrendszernek megépített szobát, egy helyiséget generátorral, gyógyszerek tárolására alkalmas helyet és egy fertőtlenítő termet atomtámadás esetére.
Albániában kifejezetten múzeumnak berendezett bunker is látogatható, de a Gjirokästerben található alagút eredeti állapotában van, még néhány bútor is maradt, bár a legtöbb rész üresen áll. Egy három ajtós zsiliprendszeren keresztül léptünk be az alagútba. A legtöbb helyen nincs világítás, egyes részein pedig kifejezetten kevés az oxigén. Télen-nyáron 16 fok van bent. Van egy titkos járata, ami a város egyik bazárába vezet.
A gyerekek diktátorosat is játszottak a Hoxhának berendezett szobában, aki valójában sohasem járt ott.
Az bunker csak túravezetővel látogatható, a túra körülbelül fél órás. Az idegenvezető vidám és humoros, mint általában az albánok, akikkel találkoztunk. Azt mondta nekünk, hogy ne vágjunk ilyen képet ezek hallatán! Az ország pénze ugyan ráment erre az eszement dologra, de ha nem létezne, akkor most mit néznénk?
Azt gondolnám, hogy legalább a turistákból keresnek rajta, de a belépő 2 euro/fő, 12 év alatt ingyenes. Amikor elmondtam, hogy a legnagyobb gyerek 13 éves, ugyanazt mondták, mint az előző belépős helyeken az országban. Neki nem kell fizetni! Ezt mindenhol nagyon vidáman mondják, őszintén örülnek, hogy megspórolnak nekünk néhány eurót.
9. Syri i kälter
Az albán hegyek közt van egy forrás, ami a föld mélyéről tör elő másodpercenként 7 köbméter vizet pumpálva a felszínre. A Kék szem forrás (Syri i kälter) pontos mélysége a mai napig nem ismert, ugyanis a felderítésére indult búvároknak 50 méternél mélyebbre nem sikerült merülniük.
A látványosság egy természetvédelmi területen található, környezete a hatalmas lapulevelek miatt a trópusokra emlékeztetett minket.
A parkolóban hagyva az autót az utolsó körülbelül 2 kilométert gyalogosan vagy elektromos rollerrel lehet megtenni. Mivel nagyon felkapott hely, ez is szezonon kívüli időszakban élvezhető igazán. Ilyenkor egy remek családi program.
10. Kruja
A történelmi jelentőségű kisváros a hegyek között bújik meg, és többek között arról híres, hogy itt látta meg a napvilágot Szkander bég. A település fő látnivalója egy vár, körülötte egy gyönyörű mediterrán parkkal. Kruja szűk utcáin hangulatos bazárok sorakoznak.
11. Apollónia, Albánia egyik legjelentősebb romvárosa
A környéke már az őskorban is lakott volt, a várost viszont a görög gyarmatosítók alapították az i. e. 7. század végén. Apollónia az ókori Illíria területén található, a görögök megérkezése előtt illír település állt a város helyén. Az elhelyezkedése ideálisnak bizonyult a görögök számára, így szép számmal érkeztek a virágzásnak indult településre. Az akkor még hajózható városnál kikötőt hoztak létre, kereskedelme ezután gyorsan fellendült. Bitument, mezőgazdasági és kézműves termékeket szállítottak Görögországba, így az illír termékek eljutottak a görög piacokra.
A görög telepesek békével érkeztek a településre, a két nép békes együttélésére bizonyítékok szolgálnak. A görögök hatást gyakoroltak az illírek műveltségére, megismertették velük saját, magasabb színvonalú termékeiket.
A városnak meghatározó szerepe volt a társadalmi, a kulturális, illetve a gazdasági életben, atlétikai versenyeket rendeztek, és saját pénzt is verettek.
Később Apollónia a Római Birodalom fennhatósága alá került, ennek ellenére a város megtarthatta függetlenségét, önkormányzatát, a lakossága megőrizhette identitását, anyanyelvét.
A római hódítást követő időszakban béke és további fejlődés jellemezte Apollóniát, ami Illíria egyik gazdasági és műveltségi központjává vált. Cicero is járt a városban, aki nagyon kedvelte, nagyszerű és fenséges városként írt róla.
Iulius Caesar Apollóniában rendezte be főhadiszállását, ahol barátságot kötött a város több vezetőjével is. Nevelt fiát, Octaviust Apollóniába küldte taníttatni. Később, amikor Octavius római császár lett Augustus néven, a város iránti hálájából mentesítette a lakókat az adófizetési kötelezettség alól, és megtarthatták görög önkormányzati rendszerüket, ahol ráadásul a tisztségeket sokszor római polgárok töltötték be. Az ezekből az időkből feltárt emlékek is mind görög nyelven íródtak, a lakók továbbra is görög isteneket tiszteltek. A város nagyon különleges helyzetben volt akkoriban, hiszen abban az időben Augustus sorra romanizálta a görög gyarmatvárosokat és az illír településeket. A görög épületeket, sőt azok funkcióit is megtartották, például nem alakították át a város színházát gladiátorok küzdőterévé. Mindezek mellett viszont jelentős épületeket is emeltek. Apollónia kultúrális és gazdasági élete csak tovább virágzott. A görög hagyományokból fakadó, de attól eltérő, tipikus apollóniai iskolát képviselő szobrászműhelyei messze földön ismertté váltak. Apollóniát a szobrok városának is nevezték.
Később, az i. sz. 2. század végén beindult egy erősebb romanizáció. Apollónia kulcsfontosságú folyója az évszázadok alatt eltávoldott a várostól, így megszűnt a vízi összeköttetése, emiatt hanyatlani kezdett, végül teljesen elveszítette jelentőségét.
A 13. és 14. században ismét nagyszámú lakossága volt, de még később, a 17-19. században is számtalan ókorból származó épülete maradt fenn. Ekkor a környék lakossága az építkezésekhez az ókori romok köveit használta fel, amik emiatt nagymértékban rongálódtak. A helyzet ezután csak tovább romlott, amikor 1943-ban náci megszállók katonai létesítményeket telepítettek Apollónia területére, és az akropoliszt teljesen megsemmisítették.
Az ókori időkből csak az épületek kisebb-nagyobb maradványai állnak, viszont a Szűz Mária-kolostosor, amit a 13. században alapítottak, szép állapotban van. Ennek épülete és a ma múzeumként működő kolostori dormitórium ókori épülettörmelékekből, építőkövekből, sírkövekből épült.
12. Belopta magát a szívünkbe?
Egy albán utazás nagyon gazdag és változatos! A történelemével, a gyönyörű tájakkal, a varázslatos tengerpartokkal, a finom ételekkel, az érdekes szituációkkal, az albán humorral és a végtelenül barátságos emberekkel, igen, belopta magát a szívünkbe!
