Tartalomjegyzék, Kappadókia látnivalók
- Kappadókia születése
- Göreme, a két helyszínes mesevilág
- Rózsa-völgy és Vörös-völgy
- Göreme Szabadtéri Múzeum
- Kaymakli földalatti város
Mi kell a gyereknek? Elvarázsolt mesebirodalom a mozivásznon. Tündérekről, törpökről és manókról szóló mesekönyvek. Vagy feszegetni a fantáziavilág és valóság határát. Belépni egy olyan helyre, ami távol áll Disneyland hamis illúziókeltésétől, de ahol a mesék és legendák mégis életre keltek. A Disney meséket a gazdag történelemmel és a keleti varázzsal fűszerezett kappadókiai tündérkéményekre, barlanglakásokra és földalatti városokra cseréltük.
- Kappadókia születése
A természet tolla 25 millió évvel ezelőtt kezdte el írni kappadókia történetét. Tűzhányók, heves lávakitörések hozták létre a kivételes tájformát, amin aztán a szél és az eső is sokat dolgozott, évmilliókon keresztül erodálta. A hamu és a láva egymásra rakódott, ezzel megalkotta a hely változatos színeit és formáit.
Majd az ember tolla vette át, és folytatta a megkezdett históriát. Különböző civilizációk érkezése évezredek alatt kulturális örökséget teremtett a helynek. A könnyen munkálható sziklákat a 4. században remeték kezdték lakni. Először csak kis lakásokat vájtak ki, aztán templomokkal, kolostorokkal folytatták, végeredményben több, mint 400 sziklatemplomot véstek ki.
A térség alatt továbbá több száz kilométeres barlangrendszer húzódik, amihez több, mint kétszáz kicsi, különálló földalatti város kapcsolódik.
2. Göreme, a két helyszínes mesevilág
Beléptünk az ősi történelem kapuin, és rögtön Göreme központjában találtuk magunkat. A tündérkémények által közrezárt város nyüzsög az élettől, hangulatos kávézók, üzletek, éttermek fogadtak. Átadtuk magunkat a keleti varázsnak, leültünk a szőnyegekre, párnákra, és végigkóstoltuk a tradicionális ételeket. Egyes fogásokhoz kisebb fajta ceremónia is tartozott, a hagyományok szerint szolgálták fel az ételeket.
Hirtelen átugrottunk egy másik világba, és az éjszakát egy szikla gyomrában töltöttük, egy barlanglakásban. A hepehupás tufakőbe faragott kis ajtónyílásokon keresztül közlekedtünk egyik helyiségből a másikba, a kislányunk a tükrös pipereasztalnál a kőfalak között egy palotába zárt királylánynak hitte magát. A hűvös kőszobák pihe-puha ágyacskái igazi menedéket jelentenek a forró nyári éjszakákra.
3. Rózsa-völgy és Vörös-völgy
Másnap tevére és lóra pattantunk, azután gyalog folytattuk. Nyakunkba vettük a völgyeket, a rózsaszín és vörös tündérkémények között tapostuk a kilométereket a Rózsa-völgyben és a Vörös-völgyben.
4. Göreme Szabadtéri Múzeum
Meglátogattuk a Göreme Szabadtéri Múzeumot, ami az UNESCO világörökség része. Templomok, kolostorok és bizánci művészet színesíti tovább a kappadókiai mesét.
A sors összehozott minket Mehmettel, aki egész életét itt töltötte, de nemcsak ő, hanem az apja is és az ő apja is. Generációk óta itt él a családja. Elvitt minket kitaposatlan ösvényekre, járatlan utakra, alig mászható sziklákra, ócska fahidakon át oda, ahol a madár sem jár. Most. De régen nem csak a madár járt. Mutatott ősi sziklatemplomokat és annak gyönyörű freskóit. Volt olyan hely, ahova csak az ő gyakorlott lába tudott bemászni, mégha papucsban is volt. Oda magával vitte a telefonomat, hogy megörökítse nekünk a sziklában bujkáló csodát. Rejtett kincseket tárt elénk, csupán annyit kért cserébe, hogy vigyük az ő hírét. Mutassam meg a nevét és őt munka közben egy képen, hogy hadd ismerjék meg az emberek. Pár száz forintért árulja a kis tündérkéményeit, amit a tufakőből farag, mióta csak az eszét tudja.
5. Kaymakli földalatti város
De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról?
A Kaymakli földalatti városba leereszkedve az alacsony alagutakban sokszor csak a kislányunk tudott kiegyenesedni. Úgy alakították ki, hogy egyszerre 3000 embert tud befogadni a 8 szintes város. A 80 méter mély területen meredek lépcsők vezetnek a város aljába.
Az alagutakat a hettiták építették, majd a 8. században az arabok elől menekülő keresztények költöztek a földalatti városokba. A város menedékként szolgált az inváziók, katasztrófák és támadások ellen.
A felső négy emelete látogatható. Az elsőn alakítottak ki istállókat, hogy a kellemetlen szagokat minél távolabb tartsák, és közben az állatok a hideg hónapokban mintegy természetes szigetelőrétegként működtek. Egy belülről nyitható óriási malomkő ajtóval védték magukat a támadók ellen.
A második szintre lépve egy templomot és lakóházakat találtunk.
A harmadik és negyedik szinten tárolóhelyeket, konyhákat alakítottak ki. Hónapokat töltöttek a sötét lyukakban. Agyagedényekben mosakodtak, fáklyafény mellett éltek, bonyolult alagútrendszereken és kanyargós átjárókon át közlekedtek. A holttesteket külön gyűjtötték kis temetkezési kamrákba.
Az alsó szinten szemétgyűjtőket alakítottak ki, és kutak voltak, amik tiszta vízzel látták el a lakókat. A városban szellőzőrendszer is működött, a szellőzőaknának köszönhetően természetes módon áramlott a friss levegő a lakóházakba és a folyosókra, ami egyben a párát is szabályozta.
A hideg, sötét és szűk folyosókon, mélyen a föld alatt kényelmetlenül éreztük magunkat, elképzelhetetlennek tartottuk itt az életet, még egy napig is, nemhogy hónapokon keresztül. Ha nem látjuk, tán el sem hisszük.
Na, ugye, hogy léteznek mesék?! Én mindig is tudtam, de remélem mostmár a kedves olvasó is elhiszi.