A romáknak saját kultúrájuk, hagyományuk, múltjuk, nyelvük, történelmük van, de nincs külön országuk. Viszont Szkopje egyik városrészét ők működtetik. Ezen a helyen él a világ legnagyobb roma közössége, teljesen egyedülálló módon itt a roma a hivatalos nyelv. Még saját tv csatornájuk is van. A város 1996-ban vált önálló településsé, most nagyjából 80%-ban muszlim romák lakják.
Nem kis feltűnést keltettünk, amikor végigsétáltunk a városon. Találgatták, hogy kik lehetünk, a bátrabbak le is szólítottak. Autóval is megálltak mellettünk érdeklődni, többnyire spanyolnak vagy olasznak néztek minket. De mi is kíváncsiskodtunk. Beszélgettünk egy olyan fiatallal, aki külföldön dolgozik, és meglehetősen jól beszélt angolul. Elmondása szerint a munkája során sajátította el a nyelvet, de tanulta már az iskolában is. Azt mondja, hogy aki teheti, külföldön dolgozik. Ezt igazolja a városban látható számtalan német, belga, holland, valamint osztrák rendszámú autó.
Bazár
A főúton sétálva elértük a bazárt, ami híres a környéken, mert jóval kedvezőbbek az árak, mint bárhol Szkopjéban. A helyi lakosok egy része a piacból él, ami nagy forgalmat bonyolít, mivel az olcsó termékek a fővárosból idecsalogatják az embereket. Az úttesten egymást kerülgetik az autók és a járókelők, mert a járdát teljesen elfoglalják a portékák. Bevetettem magam a sűrűjébe, már hozzá vagyok szokva a kemény alkudozáshoz, és ki akartam próbálni, hogy megy ez náluk. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy semmi erőszak, semmi hangoskodás, nyugodtan, kedvemre válogattam a széles kínálatból.
A kis utcákban a házak közt
A város kisebb utcáin is aszfaltozottak az utak, több helyen pedig kacsalábon forgó palotába botlottunk. Van itt Versace meg szfinx is, arany kerítés, de találtam egy kerti tavat is, ami talán a világ legösszetettebb díszítését kapta. Azt kell, hogy mondjam, hasonlóval még nem találkoztam. Allah szemét viselő, tóba pisilő fekete kisfiú szobor, szemben vele egy kreol kerti törpe, aki éppen két halat fogott ki a tóból. Körülöttük pedig mindenféle értelmezhetetlen jelenet kapott helyet. A tulajdonosa békésen pihengetett a hintaszékében a csobogóval ellátott kerti tó partján.
Míg a főút forgalmas, poros és nagy a nyüzsgés, addig a házak udvarai többnyire üresek. Pár helyen eszegettek, vagy csendesen beszélgettek. Ahogy távolodtunk a központtól, egyre kihaltabb és elhanyagoltabb volt a terület, vége lett a beton útnak is. De ott is építkezések, fejlesztések zajlottak.
Sok a munkanélküli, kevés adót tudnak szedni, így nehezebben boldogulnak, de folyamatosan fejlesztenek – magyarázta nekem egy másik beszédes helyi lakos. A városban rengeteg a szemét, az elszállítása nem megoldott, ezért az utcákon égetik el a szeméthalmot.
Mecsetek, intézmények, oktatás
Aztán felharsant a mecsetből az ima. Elég furcsa volt látni és hallani a muszlim vallást gyakorló romákat, olyasmi jellegű élmény volt, mint amikor Mauritiuson először hallottam az indiai embereket franciául beszélni. Impozáns mecsetekbe és megdöbbentően modern épületekbe botlottunk. Találtunk egy kis főteret szökőkúttal, több igényes gyorséttermet és tiszta, korszerű szupermarketet. Ettünk, ittunk, egy kis időre elvegyültünk.
Láttuk a börtönt, a mentőállomást, új óvodát és szép iskolát.
Az oktatásra nagy hangsúlyt fektetnek, a gyerekeket különböző, kreatív módszerekkel a tanulásra ösztönzik, mert a jövőt a fiatalokban látják. Az ő felelősségük, hogy a várost méltó módon tovább működtessék, és azt szeretnék, hogy képesek legyenek helytállni a világban.
