Anyukám néhány évvel ezelőtt megjelent nálam egy újsággal, amit fellapoztam, és rögtön megakadt a szemem a marrakechi Majorelle kerten. Újra és újra elővettem a lapot, olvastam a kert történetét, és nézegettem a képeket. A végén már annyiszor elém került, hogy nem bírtam megállni, nekikezdtem megépíteni a saját verziómat. Néhány hónappal ezt követően a férjem egy marrakechi utazással lepett meg a szülinapomra. Így jutottam el álmaim kertjébe.
Ez nem csupán egy kert, hanem egy festő ecsetvonásából született művészi alkotás, egy élő festmény. Részletgazdag és színes, ugyanakkor letisztult és kifinomult. Ötvözi a marokkói forgatagot egy fenséges eleganciával. A forgatagot élénk színekkel és mediterrán bujasággal adja vissza, az eleganciát karakterisztikus óriáskaktuszokkal, kifejezetten kevés szín használatával és szabályos formákkal éri el. Megjelennek benne a marokkóra jellemző iszlám kertek vonásai a központi szabályos medencével, vizet szimbolizáló színek használatával és az árnyékot nyújtó fák sokaságával, amik mind a Paradicsomot idézik. A színek és a formák játéka egy hihetetlenül gazdag botanikai környezetben jelenik meg. Képes volt a festő a fejében élt képet valósággá formálni, bevonva az eleven természetet, a végeredmény pedig megtartotta műalkotás jellegét.
A kert nem okozott csalódást. A képekről már nagyon jól ismertem a részleteket is, élőben mégis másnak tűnt. Sokkal bujább, mint gondoltam, erdősebb és árnyékosabb. Több a növény és a jelenet, és több a látnivaló is. Noha a kompozíciók ugyanazok, mégis ahány szögből néztem, annyi festmény jelent meg a szemem előtt. A kertben sok a látogató, és hogy ne legyen káosz, csak a megadott irányban lehet haladni. Ez nem jelentett gondot, mentem több kört is. Az alapterülete viszonylag kicsi, de mivel több sétánya is van, nagynak tűnik. A hűs és árnyékos ösvényei miatt kifejezetten romantikusnak ítéltem. A sok látogató csak időnként volt zavaró, amikor több ember is feltorlódott egy-egy helyen, de a legtöbbször csak egy-két emberrel sétáltunk. Az iszlám kert jegyei jól érzékelhetők. Csobog a víz, sok az árnyék, buja a növényzet, és kis padokon megpihenhetünk.
A saját Majorelle kertem megvalósításakor a letisztultságra, az átláthatóságra törekedtem. Szabályos formákat hoztam létre, és az iszlám kertek jegyeit igyekeztem belecsempészni.
Megjelennek a kertemben a spanyol mediterrán stílus formái, mintái, mázas csempéi, színei, anyagai. A Majorelle kert két fő színét, a hideg, kissé lilás-kéket és a hideg élénk sárgát megpróbáltam eltalálni. Használtam még barackvirág színt, narancssárgát, vöröset és matt türkizt. Ebből a hat színből áll a kert.
A növények terén nincs könnyű dolgom. A kertem ezen része félárnyékos, viszont ide főként kaktuszok és jukkák kellenek, amik napimádók. Próbáltam úgy elrendezni, hogy jelzésértékkel néhány meghatározóbb darabot a naposabb helyre tegyek, az árnyékosabb területeket pedig virágzó évelőkkel és páfrányokkal töltöttem ki. A napos részt kiegészítettem néhány mediterrán, virágzó cserjével és vízipálmával. Nem eshetek túlzásba a növények terén, mert kicsi a terület, és akkor nem tudnának dominálni az uralkodó színek, minták és formák.
Kialakítottam a kislányomnak egy mentakertet is, mert nagyon szeret gyógynövényekből koktélt készíteni, és így a különböző mentafajtákat egy helyről tudja begyűjteni.
Sikerült szereznem egy Yves Saint Laurent feliratú rendszámtáblát az egyik árustól, ami remek kiegészítője a kertrésznek.
A kert még közel sincs kész, a központi részére például egy szökőkutat tervezek. Az eredeti Majorelle kertről pedig ITT olvashattok.
